Paradicsom kacsolása 2025– szakmai útmutató kertészeknek

Hogyan és miért kell kacsolni a paradicsomot? Részletes útmutató kezdőknek és haladóknak szabadföldi, fóliás és üvegházi termesztéshez. Egészségesebb növény, bőségesebb termés.

Miről lesz szó ebben a cikkben? – A paradicsom kacsolása (szakmai útmutató)

1. 🔍 Mi az a kacsolás és miért kulcsfontosságú?

2. 🌿 A paradicsom növekedési típusai – kacsolási igény szerint
   2.1. Folytonnövő (indeterminált) fajták
   2.2. Determinált (bokor) fajták
   2.3. Féldeterminált típusok

3. 🌱 Kacsolás szabadföldön – hobbitól a profi szintig

4. 🏠 Paradicsom kacsolása fóliasátorban – szabályozott környezetben

5. 🏢 Üvegházi kacsolás – intenzív termesztés kihívásai

6. ✋ Kacsolási technikák lépésről lépésre
   6.1. Mikor és mit kell kacsolni?
   6.2. Kézi vs. ollós eltávolítás
   6.3. A kacsolás ideális időzítése

7. ❌ Leggyakoribb hibák és hogyan kerüld el őket

8. ✅ Tanácsok Neked: Így hozd ki a maximum termést egy jól kacsozott paradicsom

9. Gyakori kérdések a paradicsom kacsolás témában (GYIK szekció) – 20 kérdés + rövid válasz

A kacsolás célja és jelentősége a paradicsomtermesztésben

A kacsolás – azaz a paradicsom levélnyelői hónaljában fejlődő oldalhajtások (hónaljhajtások) eltávolítása – az egyik legfontosabb zöldmunkák egyike a paradicsom gondozásában. Ennek rendszeres elvégzése számos előnnyel jár a növény egészsége és termésminősége szempontjából.

A kacsolás elsődleges célja, hogy a paradicsom ne pazarolja energiáját felesleges hajtások nevelésére, hanem azt a főszár(ak) és a termések fejlesztésére fordítsa.

Oldalhajtások eltávolítása mellett a növény kevesebb fürtön osztja meg erőforrásait, így az egyes paradicsomok nagyobbra nőhetnek, ízletesebbek és magasabb beltartalmi értékűek lesznek (A paradicsom kacsolása – Fontosabb, mint gondolnád | Magunk útján).

Bár a le nem kacsolt növény több termést nevelhet darabszámra, ezek gyakran apróbbak és később érnek be; ezzel szemben a szakszerű kacsolás mellett a piacképes, jó minőségű termés össztömege gyakran magasabb, és az érés időben koncentráltabb.

💡 ÉRDEKESSÉG – Tudtad?
Egy nem kacsolt folytonnövő paradicsom akár 20–30 oldalhajtást is képes nevelni pár hét alatt, ami a termés minőségét és mennyiségét is rontja. A növény ilyenkor inkább „zöld tömeget” gyárt, nem pedig finom, érett paradicsomot.

A kacsolás másik jelentősége a bokor megfelelő szellősségének biztosítása. A hónaljhajtások eltávolítása nélkül a paradicsomtő gyorsan sűrű, kusza bokorrá fejlődik, ami gátolja a fény bejutását a lombkoronába és a levegő szabad áramlását (Sokan termesztenek otthon paradicsomot, de erre nem figyelnek: itt rontják el).

A sűrű lombozat miatt a reggeli harmat vagy az eső és öntözés után a nedvesség lassabban szárad fel a leveleken, párás mikroklíma alakul ki, ami kedvez a gombás és bakteriális betegségeknek . Egy kacsolatlan paradicsomon könnyebben megjelenhet például paradicsomvész vagy egyéb lombbetegség.

Szellősebb növény esetében viszont a napfény jobban éri a leveleket és érő terméseket, a levegő gyorsabban megszárítja a lombozatot, így csökken a fertőzések kockázata (Paradicsom kacsolás ⭐a friss, egészséges termésért).

A kacsolás hozzájárul ahhoz, hogy egészségesebb növényállományt és bőségesebb termésmennyiséget kapjunk a tenyészidőszak végére. Emellett a fölösleges hajtások eltávolítása gyorsítja a termések beérését is, mivel a növény nem osztja meg erőforrásait túl sok növekvő hajtás között – így a meglévő fürtök paradicsomai hamarabb nőnek és pirosodnak. Ez különösen fontos lehet rövid nyarú éghajlaton, vagy ha korai szüretre törekszünk.

✅ TIPP – Egyszerű szabály kezdőknek
Ha nem tudod, kell-e kacsolni egy paradicsomot: ha fut és karó kell neki, akkor igen; ha bokros és alacsony, akkor ne. Ez a legegyszerűbb módja a fajták gyors megkülönböztetésének.

Fontos kiemelni, hogy a kacsolás nem öncélú beavatkozás, hanem a paradicsom növekedési sajátosságain alapuló tudatos termesztéstechnikai elem. A paradicsom természeténél fogva képes az oldalhajtások révén megújulni (például ha a főhajtás megsérül vagy letörik, egy oldalhajtás átveheti a szerepét), azonban ha a főszár ép, ezek a “kacsok” csak fölösleges konkurenciát jelentenek a főhajtás számára.

A termesztő feladata tehát az, hogy kontrollálja a növény ezen hajlamát: kijelölje azt az 1–3 fő hajtást, amelyet meg kíván hagyni, és a többit következetesen eltávolítsa. Így biztosítjuk, hogy a növény erőforrásai és a termesztői gondoskodás (víz, tápanyag, napfény) a kívánt hajtásokon összpontosuljanak, melyeken cserébe nagyobb, szebb és időben elhúzódó termés fejlődik.

⚠️ HIBA – Amit sokan elrontanak
Sokan letörik a főhajtást vagy a virágos ágakat, mert összekeverik a kacsokkal. Mindig ellenőrizd, honnan nő a hajtás – ha virág van a végén, soha ne távolítsd el!

Kacsolási igények folytonnövő és determinált paradicsomfajtáknál

A kacsolási stratégia megtervezésénél alapvető szempont a termesztett paradicsom növekedési típusa. A paradicsomfajták két fő csoportba sorolhatók növekedésük alapján: folytonnövő (indeterminált) és determinált (meghatározott növekedésű, bokor típusú) fajták. (Léteznek átmeneti típusok, ún. féldeterminált fajták is.) Hogy egy paradicsomot kell-e kacsolni, és milyen mértékben, azt elsősorban az határozza meg, hogy melyik típusba tartozik (Gyakori kérdések a paradicsomról – Kertportál).

Folytonnövő (indeterminált) paradicsomfajták:

Ezek a fajták a vegetációs időszakban folyamatosan növekednek, a főhajtásuk nem záródik le virágzattal, ezért elvileg korlátlan magasságig nőhetnek, és folyamatosan hoznak újabb leveleket, virágfürtöket az oldalhajtásokkal együtt. Az ilyen típusú paradicsom erőteljes kacshajtás-képzésre hajlamos a teljes szezon során , ezért rendszeres kacsolást igényel.

Minden újonnan megjelenő hónaljhajtást el kell távolítani a megfelelő növekedési forma fenntartása érdekében.

Amennyiben ezt elmulasztjuk, a folytonnövő paradicsom hamar sokszárú, rendezetlen bokorrá válik, amely rengeteg apró termést köt és nevel egyszerre, de ezek közül kevés lesz igazán szép és beérett. Így a kacsolás hiánya a folytonnövő fajtáknál a termés méretének, mennyiségének és minőségének rovására megy. Emiatt a folytonnövő paradicsomoknál kulcsfontosságú a hónaljhajtások törése a teljes tenyészidő alatt.

✅ TIPP – Melyik kacsot hagyd meg?
Ha 2 szálas nevelést szeretnél, a legelső, erős oldalhajtást a legalsó virágfürt alatt érdemes meghagyni. Ebből lesz a második főág, a többit viszont törni kell.

A folytonnövő paradicsomokat termesztési céltól függően általában egy vagy néhány főszárra neveljük. Hobbi kertészek körében bevett gyakorlat, hogy 2, esetleg 3 erősebb hajtást hagynak meg a tövön, és ezekből alakítanak ki több fő ágat (például a legelső virágfürt alatti legerősebb kacs meghagyásával két szárra nevelik a növényt).

Minden további megjelenő oldalhajtást folyamatosan el kell távolítani ezen főágakról is. Akár egy, akár több szálasra neveljük a tövet, minden további kacsot ugyanúgy törjünk ki rendszeresen (Konyhakert természetesen: A paradicsom kacsolása). (Megjegyzés: minél több szárat hagyunk meg, annál nagyobb lombtömeget kell a gyökérzetnek eltartania, ezért két-három szálas nevelésnél több, de kissé kisebb méretű termésre számíthatunk, míg egyszálas nevelésnél kevesebb, de nagyobb és egyöntetűbb paradicsomokra.)

⚠️ HIBA – A túl sok főág visszaüt
Sokan 3–4 hajtást is meghagynak, hogy „több paradicsom legyen”, de ez gyenge, apró termést eredményez. A növény nem tud egyszerre ennyi ágat jól ellátni – kevesebb hajtás = jobb termés.

A folytonnövő fajták jellemzően karós paradicsomoknak is nevezhetők, mert támrendszer mellett, karóra futtatva nevelik őket – ilyen esetben a kacsolás elengedhetetlen a kezelhetőséghez és a jó terméshoz.

Fontos, hogy a folytonnövő paradicsom legfelső, növekedési csúcsát hordozó hajtását ne távolítsuk el, mert ezzel idő előtt megállítanánk a növekedését (gyakorlatilag letetejeznénk a növényt) . Ugyancsak ügyelni kell arra, hogy a virágfürtök közvetlen közelében lévő hajtásokat (a virágok fölött induló kis hajtásokat) ne törjük ki, mivel ezekből fejlődnek ki a következő fürtök – ha ezeket eltávolítjuk, terméstől eshetünk el.

A folytonnövő paradicsomokat rendszeresen kacsolni kell, különben a növény elburjánzik, és a várt bő termés helyett sok apró, nehezen beérő bogyót kapunk.

Determinált (meghatározott növekedésű, bokor) paradicsomfajták:

Ezek a fajták egy bizonyos magasság elérése után a főhajtásuk csúcsán virágot hoznak, ezzel lezárják a további növekedésüket. Ennek hatására a növény elágazó, bokros habitusúvá válik: a főszár nem nő tovább, hanem több oldalhajtás fejlődik, amelyek szintén hoznak 1-1 végálló fürtöt. A determinált paradicsom viszonylag kompakt bokrot képez, egyszerre több fürtön hoz termést, majd a termésérés befejeztével a növekedése is leáll.

👩‍🌾 Kezdőknek:
A bokor paradicsomokat ne kacsold! Egyszerűen hagyd, hogy nőjön természetesen – így hozza a legtöbb termést oldalhajtásokkal együtt.

Általános szabály, hogy a determinált paradicsomokat nem kell kacsolni (Konyhakert természetesen: A paradicsom kacsolása). Mivel a növény eredendően is korlátozza a saját növekedését, az oldalhajtások meghagyása nem eredményez kezelhetetlen burjánzást – ellenkezőleg, ezek hordozzák a termés jelentős részét. Ha a determinált (bokor) paradicsomokról ugyanolyan rendszeresen letörnénk az összes kacsot, mint a folytonnövőknél, drasztikusan lecsökkentenénk a várható termésmennyiséget, hiszen ebben a típusban minden oldalág potenciálisan virágot és paradicsomot hoz.

Tehát a bokor paradicsomokat kacsolni nem szabad, illetve csak minimális mértékben indokolt. Általában legfeljebb néhány alsó kacsot szoktak esetleg eltávolítani, ha túl sűrűnek ítélik a bokrot, de a legtöbb determinált fajtát érdemes minden oldalhajtásával együtt meghagyni a bőséges termés érdekében.

🧑‍🔧 Haladóknak:
Tapasztalt kertészként formálhatod a bokrot: az alsó, gyenge kacsokat eltávolíthatod, és 1–2 erősebb oldalágat hagyhatsz a jobb térkihasználás vagy korábbi érés érdekében.

A hobbikertészek gyakran összezavarodnak ebben a kérdésben: fontos tudni, hogy nem minden paradicsomot kell kacsolni, csak a folytonnövő típusokat. Ha bizonytalanok vagyunk a fajtát illetően, inkább ne törjük le az oldalhajtásokat addig, míg meg nem bizonyosodtunk arról, hogy a növényünk folytonnövő habitusú.

Egy kezdő számára jobb döntés kicsit “túl kevés” kacsolást végezni, mint túl sokat – ugyanis egy-két megmaradt kacs még nem okoz akkora gondot, mint ha egy bokor paradicsom összes termő ágát véletlen eltávolítanánk.

Féldeterminált fajták:

A gyakorlatban féldetermináltnak nevezett típusok átmenetet képeznek a fenti két csoport között. Ezek főhajtása például csak 8–10 virágfürt után záródik le (szemben a determináltak ~6 fürtjével), ezért valamivel tovább nőnek és többet teremnek, de végül mégis megállnak. A féldeterminált fajtáknál vegyes kacsolási stratégia szükséges.

Sok esetben a termesztők folytonnövőként kezelik ezeket: például hosszúkultúrában (elnyújtott tenyészidő, pl. fóliasátorban) meghagynak egy erős hónaljhajtást a főhajtás alatt, hogy amikor a főszár az utolsó fürttel lezár, legyen egy fiatalabb hajtás, ami átveszi a növekedést és tovább tud teremni. Ily módon a féldeterminált fajtából is egy hosszabb ideig termő, kvázi folytonnövő növényt nevelnek.

👩‍🌾 Kezdőknek:
A féldeterminált paradicsom viselkedése vegyes, ezért kezeld úgy, mint egy folytonnövőt: rendszeresen kacsold, de hagyj meg egy-két erősebb kacsot, ha bizonytalan vagy.

Ugyanezt a módszert alkalmazhatjuk akkor is, ha egy folytonnövő tövünk valamiért idő előtt lezár (pl. stressz vagy sérülés miatt): meghagyunk egy megfelelő kacsot, amelyet főhajtásként tovább nevelünk.

Determinált (törpe) paradicsomnál is előfordul, hogy a termesztő két fő ágon neveli a tövet – ilyenkor rendszerint a legalsó erős kacsot meghagyják, és onnantól kezdve azt a két szárat párhuzamosan gondozzák (kötözik, kacsolják), mintha két „fél főhajtása” lenne a növénynek (A hajtatási paradicsom ápolása – Pro Agricultura Carpatika).

🧑‍🔧 Haladóknak:
Stratégiailag meghagyhatsz egy erős kacsot váltóhajtásnak, hogy a főszár lezáródása után folytathassa a növekedést. Ezzel kitolhatod a termésszezont akár 2–3 héttel is.

Ez egy haladó technika a termés mennyiségének növelésére anélkül, hogy túlzottan besűrűsödne a lomb. Összességében azonban elmondható, hogy a kacsolási szükséglet minimális a determinált típusoknál, míg elengedhetetlen a folytonnövőknél – ezt mindig vegyük figyelembe a termesztés megkezdésekor.

A paradicsom kacsolása szabadföldi termesztésben

A szabadföldön, kertben nevelt paradicsomnövények kacsolásának mértéke elsősorban a fajtatípustól függ, de a szabad ég alatti termesztés körülményei is befolyásolják a gyakorlati teendőket. Szabadföldön gyakran vegyesen fordulnak elő determinált és folytonnövő paradicsomok: előbbieket jellemzően befőzni való, ipari paradicsomként vagy egyszerre nagy mennyiséget termő fajtákként termesztik, míg utóbbiak tipikusan karó mellett nevelt, futó fajták, amelyekről folyamatosan szüretelhetők a friss fogyasztásra szánt termések egész nyáron át.

✅ Ellenőrző lista – Szabadföldi paradicsom kacsolása

1. Meghatároztad a fajtát? – Bokor típusnál ne kacsolj, futónál igen.

2. Csak a gyenge vagy talajhoz érő kacsot távolítod el? – Ha igen, jó úton jársz.

3. Nem töröd le a virágos vagy termő oldalágakat? – Minden fürt számít!

4. Legalább hetente egyszer átnézed a töveket? – A rendszeresség kulcsfontosságú.

5. Hagysz elegendő levelet és ágat a fotoszintézishez? – Ne kopaszítsd le a bokrot!

A determinált, bokor paradicsomokat szabadföldön nem szükséges kacsolni, sőt kerülendő is, hiszen – ahogy az előző részben tárgyaltuk – ezeknél a fajtáknál az oldalhajtások hordozzák a termés jelentős részét. Egy szabadföldi bokor paradicsom jellemzően eléri végleges magasságát (általában 40-80 cm) és elkezd oldalirányban bokrosodni; ilyenkor több fürt is kötődik az oldalágakon.

Ilyen növésű fajtáknál a kacsolás korlátozódhat arra, hogy esetleg 1-2 alsó hajtást eltávolítunk a tövön, ha azok nagyon gyengék vagy a talajjal érintkeznének, de alapvetően a növényt hagyjuk szabadon bokrosodni. A bő termés biztosításához minden hajtására szükség van, ezért a hobbikertész számára a legjobb, ha a bokor paradicsomokat nem kacsolja meg.

(Esetleg, ha két fő ágra szeretnénk nevelni egy determinált tövet, azt a legelső kacs meghagyásával tehetjük meg, de ezt követően a további kacsokat ennél a növénynél is törjük ki. Ilyen módon némileg magasabb, terebélyesebb bokrot kapunk, kissé elnyújtott érési idővel.)

A folytonnövő paradicsomok szabadföldön rendszerint karóhoz kötve vagy támasztékrendszer mellett nevelkednek, hiszen akár 1,5-2 méter magasra is megnőnek. Ezeknél a növényeknél a kacsolás éppoly fontos, mint hajtatott körülmények között, bár a szabadban a nagyobb térállás és a természetes széljárás miatt talán kevésbé fenyeget a befülledés, mint zárt térben.

⚠️ HIBA – Rosszul azonosított fajtatípus
Sokan elkezdik kacsolni a bokor (determinált) paradicsomot, pedig nem szabadna. Ezzel a növény legtermékenyebb ágait törik le, és jelentősen csökken a terméshozam.

Ugyanakkor egy el nem kacsozott futó paradicsom a kertben is áttekinthetetlenné válhat, a tövek körül nehéz lesz a gyomlálás, öntözés, és a sűrű lombozat belsejében megreked a nedvesség, ami szintén betegségekhez vezethet. Ezért a kiskertben minden folytonnövő paradicsomtövet rendszeresen kacsoljunk a sikeres termesztés érdekében.

Általában június elejétől, amikor a kiültetett palánták erőteljes növekedésnek indulnak, megjelennek az első hónaljhajtások, és onnantól kezdve folyamatos munkává válik a kacsolás a nyár folyamán (Milyen fajtát válasszak, hogy nyártól őszig teremjen a paradicsom?).

Ilyenkor a levelek tövében előtörő kis hajtásokat rendszeresen, tőből kitörjük, hogy csak a kívánatos fő hajtás(ok) fejlődhessenek tovább.

Hetente érdemes végignézni a paradicsomokat, és a frissen kibújt kacsokat eltávolítani, mielőtt még 8-10 cm-nél nagyobbra nőnének. Így elkerülhető, hogy a növény túlzottan besűrűsödjön, és azt is megelőzzük, hogy a későn észrevett, már nagy hajtások letörésekor nagy sebet ejtsünk a száron.

⚠️ HIBA – Túlzott kacsolás szabadföldön
A túl sok oldalhajtás eltávolítása levelekkel együtt legyengíti a növényt. Ez napégéshez, kisebb terméshez és lassabb növekedéshez vezethet.

Szabadföldön a kacsolás műveletét legjobb a reggeli órákban végezni, amikor a növények hidratáltak, sejtnedv-nyomásuk (turgoruk) magas – ilyenkor az egész fiatal hajtások könnyedén pattanak le a tövekről egy határozott mozdulattal.

Fontos, hogy ha lehet, száraz időben dolgozzunk, ne nedves lombbal, mert ilyenkor kisebb a fertőzésveszély a nyílt sebfelületeken. A szabadban nevelt paradicsomoknál a természetes eső és öntözővíz miatt amúgy is gyakran nedves a lombozat, ezért minden kacsolás után érdemes fertőzésmegelőzésként figyelni a növényvédelemre (pl. réztartalmú permetezéssel védhetjük a sebeket a baktériumos fertőzésektől).

A gyakorlott kertészek a szabadföldi kacsolást összeköthetik egyéb ápolási munkákkal is, pl. a karózás/kötözés korrigálásával és az esetlegesen sárguló vagy beteg levelek eltávolításával. Fontos azonban, hogy jelen témánkban csak a hónaljhajtások kitörésére koncentráljunk. Amennyiben a kacsolást követően a paradicsom hajtásai jelentősen kilengenek vagy nehezednek a támrendszerre a kevesebb oldalág miatt, igazítsuk meg a kötözést is – de ennek részletei már a támrendszeres nevelés témaköréhez tartoznak.

Elmondható, hogy szabadföldön a folytonnövő paradicsom kacsolása elengedhetetlen a rendezett növekedéshez és a bő terméshez, míg a determinált fajtákat nem kacsoljuk. A rendszeres szemle és beavatkozás meghozza gyümölcsét: a kertünk paradicsomai egészségesebbek, a termések pedig nagyobbak és finomabbak lesznek, ha gondoskodunk a hónaljhajtások eltávolításáról.

Paradicsom kacsolása fóliasátorban (hajtatás fűtetlen fólia alatt)

A fóliasátorban vagy egyéb műanyag borítású, fűtetlen védett térben termesztett paradicsomok (ún. hajtatott paradicsomok) kacsolása nagyon hasonló a szabadföldi folytonnövő fajtákéhoz, sőt még intenzívebb odafigyelést igényel. Mivel a fóliasátor zárt terében a páratartalom rendszerint magasabb és a légmozgás korlátozottabb, a növények még érzékenyebbek a sűrű lombkorona negatív hatásaira.

A fóliás körülmények között nevelt paradicsomnál jellemzően csak a főszáron (vagy főszárakon) nevelünk termést, az összes oldalhajtás számunkra felesleges és zavaró. Ha meghagynánk őket, az állomány hamar túlzottan besűrűsödne, a termések elaprónádának és a növényvédelem is nehezebbé válna. Ezért a fóliasátorban minden paradicsomtövet rendszeresen kacsolni kell a tenyészidő során.

A gyakorlatban a fóliás paradicsomokat is általában 1-2 szálra futtatják fel a termelők. Sűrű ültetés és magas páratartalom mellett különösen fontos, hogy legalább hetente egyszer végigkacsoljuk az állományt, így megelőzve a túl nagyra növő kacsok kialakulását. A túlfejlett kacsok kitörése már nagy sebfelületet hagy maga után, ami fóliában a meleg-párás környezetben kitűnő táptalaj a kórokozóknak.

✅ Fóliasátor – Kacsolás előtti gyors ellenőrzés

Minden héten végignézed a töveket?
– A fóliában a kacsok napok alatt is megnyúlhatnak.

Csak 1–2 főhajtást nevelsz?
– Túl sok hajtás = párás dzsungel = betegségek.

Száraz a növény, mielőtt hozzáérsz?
– Nedves lombnál könnyebb a fertőzés.

A leválasztott hajtásokat összegyűjtöd?
– Ne maradjon a sorban, ne rothadjon a földön!

A kacsolással együtt igazítod a kötözést is?
– Így nem hajlik el vagy törik meg a főszár.

A heti rendszerességű kacsolás biztosítja, hogy az eltávolított hajtások legfeljebb néhány centiméteresek legyenek, így a seb gyorsan begyógyul és kicsi marad. A műveletet fóliában is célszerű reggelente végezni, amikor a hajtások még kemények és könnyen törnek. Ilyenkor elég kézzel, ujjal lepattintani a zsenge hajtásokat, nem feltétlenül szükséges metszőollót használni (sőt, fertőzési szempontból jobb is kézzel dolgozni, lásd később).

Fóliasátorban gyakori a féldeterminált fajták hajtatása is, melyek valamivel kisebb növekedésűek, mint a klasszikus folytonnövők, de hosszabb ideig teremnek, mint a determinált fajták. Ezeknél a termelők gyakran alkalmazzák azt a fogást, hogy még azelőtt meghagynak egy oldalhajtást, mielőtt a főszár végleg lezárna egy virágfürttel .

Amikor a főhajtás befejezi a növekedést (ledeterminál), a korábban meghagyott hónaljhajtásból nevelnek új főhajtást tovább. Ezzel a trükkel a féldeterminált paradicsom tovább növeszthető és tovább szedhető a fóliában, kihasználva a védett termesztés hosszabb szezonját. Ugyanezt a módszert alkalmazhatjuk akkor is, ha valamiért egy folytonnövő paradicsomunk főszára megsérül vagy le kell vágni – egy ügyesen meghagyott kacs átveheti a szerepét, és a növény tovább él.

✅ TIPP – Heti rutin, ne halogasd
Fóliában a meleg és párás levegő miatt a kacsok nagyon gyorsan nőnek, ezért hetente legalább egyszer kötelező végigkacsolni az állományt.

Fontos azonban, hogy egyszerre mindig csak egy “váltóhajtást” hagyjunk meg, ne engedjük elburjánzani a tövet. Minden más hónaljhajtást folyamatosan törjünk ki, hogy a növény ereje összpontosuljon.

A fóliasátorban nevelt paradicsomokat általában függőleges zsinórra vagy karóra felfuttatják, emiatt is kritikus, hogy oldalirányban ne ágazzanak el túlságosan. A kacsolás tehát nemcsak a termés minősége miatt, hanem a térkihasználás és a növények alakítása miatt is alapvető a fóliás termesztésben. A szellőztetés hatékonysága is javul egy jól megkacsozott állománynál – kevesebb lombozat mellett könnyebben áramlik a levegő a sorok között, ami csökkenti a betegségek esélyét.

✅ TIPP – Ne csak a tövét nézd meg
A kacsok gyakran a felső régiókban jelennek meg először, ezért mindig nézd át alulról felfelé a teljes növényt.

A fóliasátorban dolgozva mindig ügyeljünk a higiénére: mivel kis területen sok növény zsúfolódik, egy-egy fertőzés könnyen végigfut az egész állományon. Kacsoláskor használjunk tiszta eszközöket, és két növény között fertőtlenítsük a metszőollót, ha azt használunk. Gyakori, hogy a fóliás kertészek egyszerűen kézzel végzik a kacsolást – ez teljesen elfogadott módszer, sőt kevésbé sérti a növényt, ha időben törjük ki a kacsot. A lényeg, hogy ne húzzuk, tépjük a hajtást, hanem határozott mozdulattal törjük le a tövénél.

Végül, a fóliasátorban – mivel védett a fagyoktól – a tenyészidő meghosszabbítható. Egy jól karbantartott (kacsolt) paradicsom akár kora őszig is folyamatosan hozza a fürtöket. Ha valaki szeretné a szezont kitolni, a nyár derekán hagyhat megerősödni néhány kacsot dugványozási célra. Az ily módon vízbe gyökereztetett hajtások palántaként elültethetők, és mivel gyakran már virág vagy terméskezdemény is van rajtuk, rövidebb idő alatt adnak termést (Milyen fajtát válasszak, hogy nyártól őszig teremjen a paradicsom?).

✅ TIPP – Hasznosítsd a kacsokat
Az egészséges, ~10 cm-es kacsokat vízbe állítva könnyen meggyökereztetheted, így pótnövényként használhatók szezon közben.

Ezt a módszert használhatjuk pótlásra is, ha egy tövünk kipusztulna nyáron. (Ez már egy haladó technika, nem feltétlen része a kacsolás alapvető gyakorlatának, de jól mutatja, hogy a kacsolás során eltávolított hajtásokat akár hasznosítani is lehet új növény nevelésére.)

Paradicsom kacsolása üvegházi termesztésben

Az üvegházban (fűtött vagy temperált körülmények között) termesztett paradicsomok kacsolása a legintenzívebb és legszabályozottabb. Ipari üvegházakban jellemzően kizárólag folytonnövő fajtákat használnak, hiszen itt cél a minél hosszabb ideig tartó folyamatos szüret. Egy üvegházban nevelt paradicsomnövény akár 10-11 hónapig is élhet és teremhet megszakítás nélkül, ezért gondoljunk bele, milyen lenne, ha ez idő alatt minden oldalhajtását meghagynánk – valóságos dzsungel alakulna ki.

Éppen ezért az üvegházi paradicsomokat egy szálra nevelik, és minden fattyúhajtást (kacshajtást) folyamatosan eltávolítanak, hogy csak egyetlen főhajtás maradjon (Üvegházban termesztett paradicsom | Yara Hungária). A növényeket függőleges zsinórokra futtatják fel a mennyezeti tartókra, és ahogy nőnek, időnként leengedik vagy letekerik a szárakat (ún. „lean and lower” technika) – ez azonban csak akkor kivitelezhető, ha a növénynek nincs oldalirányú elágazódása.

⚠️ HIBA – Túl sok hajtás meghagyása
Sokan szeretnének több termést, ezért meghagynak több szárat is. Ez az üvegházban gyorsan túlzsúfoltsághoz és termésminőség-romláshoz vezet.

A kacsolás tehát az üvegházi intenzív paradicsomtermesztés alfája és omegája: enélkül lehetetlen volna a sorok között közlekedni, a növényeket permetezni vagy a termést betakarítani.

Az üvegházban a paradicsomok rendszerint gyorsabb ütemben növekednek (magasabb hőmérséklet, páratartalom, és sokszor megemelt szén-dioxid-szint mellett) (Üvegházban termesztett paradicsom | Yara Hungária), ezért az oldalhajtások akár pár nap alatt is észrevehető méretűre nőhetnek. Nagy üzemekben gyakorlatilag folyamatos figyelmet fordítanak a kacsolásra: a dolgozók heti több alkalommal végigjárják a sorokat és letörik az új hajtásokat. Hobbi üvegházban is ajánlott legalább heti 1-2 alkalommal szemrevételezni a töveket.

⚠️ HIBA – Elmaradó fertőtlenítés
Üvegházban a zárt tér miatt a vírusok és baktériumok gyorsan terjednek. Ha metszőollót használsz kacsoláshoz, mindig fertőtleníts növényenként!

Aki csak hétvégén jut el a növényeihez, számítson rá, hogy addigra a hét elején még csak bimbózó kis kacsok esetleg 15-20 cm hosszú ágacskává fejlődnek. Ilyenkor haladéktalanul el kell távolítani ezeket – lehetőleg még akkor is, ha már virágzatot hoztak. Az üvegházban ugyanis nincs értelme hagyni, hogy egy elburjánzott növény sok apró paradicsomot neveljen, mert a cél a folyamatos, egyenletes minőségű hozam. Inkább áldozzuk be a későn észrevett kacsok virágait, és tartsuk fenn a kívánt egy- (vagy két-) szálas nevelést.

A mikroklíma miatt üvegházban kiemelten fontos a fertőzések megelőzése. Kacsoláskor mindig steril, éles eszközt használjunk, ha metszőollóval dolgozunk. Itt nem csak a gombabetegségek jelentenek veszélyt, hanem például a vírusok is (pl. a dohány mozaikvírus, amelyet már a puszta érintéssel átvihetünk egyik növényről a másikra). Ezért érzékeny állományban fertőtlenítsük az ollót minden tő után (alkoholos lemosással vagy hipóoldatos ronggyal). Sokan ezért az üvegházban is inkább kézzel kacsoznak, mivel a fiatal hajtások könnyen törnek.

Ha megfelelő a technika (lásd következő fejezet), ez gyors és a növény számára kíméletes megoldás, és kisebb a fertőzésveszély eszközök nélkül. Ügyeljünk arra is, hogy lehetőleg ne akkor kacsoljunk, amikor a növény nedves (pl. közvetlenül öntözés vagy permetezés után), mert ilyenkor a seb könnyebben fertőződik. Várjuk meg, míg a lomb felszárad, illetve az üvegházat szellőztessük ki a magas páratartalom elkerülése végett.

⚠️ HIBA – Későn észrevett oldalhajtások
Az intenzív körülmények miatt a kacsok pár nap alatt nagyra nőnek. A késői eltávolítás nagy sebbel jár, ami könnyebben fertőződik.

Az üvegházi paradicsomokat gyakran augusztusban tetejezik (a főhajtás növekedésének szándékos lezárása), hogy az utolsó termések is beérjenek a szezon végéig. A tetejezést követően is nőhetnek még kacsok a növényen, ezeket ugyanúgy el kell távolítani, nehogy feleslegesen elvegyék a tápanyagot az érő fürtöktől.

A téli hajtatásban (fűtött üvegházban, világítással) a kacsolás egész évben napirenden van – ilyen extrém körülmények között a paradicsom szinte fává nőne, ha nem nyúlnánk bele. Ebből is látszik, hogy minél intenzívebb a termesztés, annál következetesebb és gyakoribb kacsolást igényel a paradicsom.

A kacsolás helyes technikája: lépések, időzítés, kézi vs. eszközös eltávolítás

A paradicsom kacsolása nem bonyolult művelet, de néhány fontos szabályt és praktikát be kell tartani a siker érdekében. Az alábbiakban lépésről lépésre áttekintjük, hogyan érdemes a kacsolást kivitelezni, mikor és mivel a legcélravezetőbb elvégezni.

1. A hónaljhajtások felismerése:

Mielőtt bármit levágnánk vagy kitörnénk, azonosítsuk a kacsolni kívánt hajtásokat. A kacs mindig a levél és a főszár találkozási pontjából (hónaljából) nő ki. Általában kis zöld hajtásként indul a levél tövénél, eleinte csak néhány levélkéje van. Fontos megkülönböztetni a hónaljhajtást a virágfürttől: utóbbi a főhajtásból (vagy oldalhajtásból) eredő fürt, amelynek végén bimbók/virágok jelennek meg.

A virágzat tengelye merevebb, és bimbókat hoz, míg a kacs hajtáson levelek fejlődnek. Kezdő kertészeknél előfordulhat, hogy összetévesztenek egy fiatal hajtást egy virágfürttel vagy a főhajtással – ezért mindig alaposan nézzük meg, mit készülünk eltávolítani. Ha nem vagyunk biztosak benne, inkább várjunk pár napot, amíg egyértelművé válik a hajtás jellege (láthatóvá válnak rajta a levelek vagy a bimbók).

Semmiképp ne törjük le a főszár csúcsát (ez a legfelső rügy, amelyből a növény tovább nő felfelé), illetve a már fejlődő virágokat tartó ágakat se bántsuk. Csak a valódi hónaljhajtásokat távolítsuk el.

2. A kacsolás optimális időzítése:

A legjobb, ha a kacsolást akkor végezzük, amikor az oldalhajtások még kicsik, 5-10 cm-nél rövidebbek. Ilyenkor a hajtás még zsenge, könnyen eltávolítható, és a növényt kevésbé terheli meg a beavatkozás. Minél nagyobbra nő egy kacs, annál több tápanyagot vont már el a növénytől feleslegesen, és annál nagyobb sebet hagy maga után a kitöréskor. Ideális esetben hetente szemléljük át a paradicsomtöveket, így átlagosan 2-5 hajtást kell eltávolítanunk alkalmanként növényenként, és egy sem nő nagyra.

A reggeli órákban (hűvös, nedves időben) a hajtások ruganyosabbak és törékenyebbek, könnyebben lepattinthatók. Délutánra a melegben megpuhulhatnak, hajlékonnyá válnak, és nehezebb őket tisztán eltörni. Tehát a reggel végzett kacsolás kíméletesebb a növénynek. Ugyanakkor ügyeljünk rá, hogy a lombozat lehetőleg száraz legyen (a harmat felszáradt), hogy a sebfelületek se legyenek vizesek. Ha nagy eső vagy locsolás volt, várjunk egy keveset a kacsolással, amíg a növény megszárad.

A vegetációs időszak során folyamatosan ismételjük a kacsolást: ne gondoljuk, hogy egyszer elég megcsinálni – az új hajtások egész nyáron újra és újra megjelennek, amíg a növény növésben van.

3. Kézi kitörés helyes technikája:

A hagyományos módszer szerint a hónaljhajtásokat kézzel törjük ki. Ennek előnye, hogy nem kell külön szerszám, és megfelelő technikával gyorsan haladhatunk. A helyes eljárás: hüvelyk- és mutatóujjunkkal fogjuk meg a kis hajtást a tövénél, közvetlenül ott, ahol a levélhez és szárhoz csatlakozik.

Ezután egy határozott, de kíméletes fel-le vagy jobbra-balra mozdulattal hajlítsuk meg a kacsot a tövénél (A hajtatási paradicsom ápolása – Pro Agricultura Carpatika). A zsenge hajtás ilyenkor egy pattanással törik, és tisztán leválik a növényről. Próbáljuk nem hosszú csonkot hagyni, de vigyázzunk, hogy a főszár kérgét se sértsük fel. Ha a kacs netán mégsem törne le könnyen, csavarjunk rajta kicsit, vagy a körmünkkel csípjük le.

Fontos: ne rántsuk le hirtelen, mert ha rostok még kapcsolódnak, hosszában lehánthatjuk a szár egy részét! Inkább több kisebb mozdulattal válasszuk le, semmint egy durva tépéssel. A kézzel kacsolt hajtás helye általában nagyon kicsi seb, ami pár nap alatt be is szárad. Az ujjakra ragadó zöld növényi nedvet egyszerűen töröljük le – paradicsom kacsolása után jellegzetes zöld illatú lesz a kezünk.

Ha sok tövet kacsolunk, érdemes lehet kesztyűt húzni, mert a paradicsom szára némileg irritáló anyagokat (pl. szolanint) tartalmazhat, ami érzékeny bőrön kiütést okoz. (Ügyeljünk, a kesztyű is terjeszthet kórokozót, ha egyik növényről a másikra koszosan visszük át – időnként öblítsük le alkohollal.)

4. Metszőolló vagy kés használata:

Ha a hónaljhajtás már vastagabb, fásodott vagy ujjal nehezen hozzáférhető, akkor éles metszőollóval vagy kis késsel távolítsuk el. Ollóval történő kacsolásnál ügyeljünk rá, hogy a pengék tiszták és élesek legyenek. Az ollót úgy helyezzük a hajtás tövéhez, hogy a lehető legközelebb vágjunk a kiindulási pontjához, de ne vágjunk bele sem a főszárba, sem a levélalapba. Egy határozott mozdulattal metsszük le a hajtást.

Soha ne rágjuk, csípjük félbe a hajtást (tompa eszközzel vagy rossz fogással), mert azzal roncsoljuk a szöveteket, és nagy, nehezen gyógyuló sebet hagyunk hátra. A tompa olló roncsolja a szárat, ami így lassabban heged, és utat nyithat a kórokozóknak . Ezért érdemes a metszőollót rendszeresen élezni.

Fertőtlenítés: különösen üvegházban vagy betegségekre érzékeny fajtáknál javasolt az olló/kés fertőtlenítése két tő között (A paradicsom kacsolása – Fontosabb, mint gondolnád | Magunk útján). Egy alkohollal átitatott ronggyal vagy fertőtlenítős spray-vel töröljük le a pengéket, hogy ne vigyünk át esetleges vírust, baktériumot egyik növényről a másikra. Ha ezt macerásnak találjuk, használjunk inkább kesztyűs kezet a kacsolásra, és azt időnként fertőtlenítsük.

Amennyiben ollóval dolgozunk, figyeljünk oda, hogy a vágás során a növény más részeit ne sértsük meg (Ezért érdemes kacsolni a paradicsomot) – ne vágjunk át véletlen egy szomszédos levelet vagy a főszárat. Ollóval való kacsolás után is maradhat kis csonk, amit kés hegyével óvatosan le lehet faragni, de ez nem mindig szükséges.

5. A keletkező növényi nyesedék kezelése:

A kitört vagy levágott hónaljhajtásokat gyűjtsük össze – ne hagyjuk a tövek körül, mert a bomló növényrészek szintén fertőzési forrást jelenthetnek (pl. szürkepenész). Egészséges hajtásokat nyugodtan komposztálhatunk. Alternatív felhasználásként a kb. 10 cm-nél hosszabb, egészséges kacshajtásokat vízbe állítva meggyökereztethetjük, és új palántát nevelhetünk belőlük (Milyen fajtát válasszak, hogy nyártól őszig teremjen a paradicsom?).

Ez hasznos lehet akkor, ha nyár közepén új növényre van szükségünk (például kipusztult egy palánta, vagy csak szeretnénk kitolni a szezont). A gyökereztetés ~2-3 hét alatt megtörténik, és az így kapott növény, mivel már eleve egy fejlettebb, virágzó hajtásból jött, hamarabb terem. Persze ez a lépés nem része szorosan a kacsolásnak, inkább egy érdekes kiegészítő lehetőség haladóknak.

6. Utólagos teendők:

A kacsolás után a növény hirtelen „levegősebbé” válik. Ellenőrizzük a megmaradt hajtásokat és leveleket: ha esetleg a művelet közben letört egy levélág vagy megsérült egy rész, azt távolítsuk el tisztán. Ahol kiterjedtebb sebet látunk, ott érdemes valamilyen sebkezelő szert (pl. fáknál használt kenőcs híg változatát) vagy legalább gombaölő permetet juttatni a felületre, bár paradicsomnál általában erre nincs szükség, mert a sebek kicsik és gyorsan száradnak.

A kacsolás műveletét követően mossunk kezet (különösen, ha több fajtát gondozunk egyszerre), hogy ne vigyünk át esetleg kórokozókat más növényekre.

A helyes technikával végzett kacsolás gyors, hatékony és biztonságos a növény számára. Időben, rendszeresen, azonosítható hajtásokat távolítsunk el, kíméletesen, de alaposan. Legyen a kezünkben mindig készenlétben egy metszőolló arra az esetre, ha egy megvastagodott hajtással találkozunk. A fiatal, zsenge kacsok azonban szinte pillanatok alatt eltávolíthatók kézzel, ha nem késlekedünk a kitörésükkel. A paradicsom így formált lombkoronája átlátható és könnyen kezelhető lesz a továbbiakban.

Gyakori hibák a kacsolás során és ezek elkerülése

Bár a kacsolás alapelvei viszonylag egyszerűek, a gyakorlatban több tipikus hiba is előfordul, amelyek ronthatják a paradicsom fejlődését és terméshozamát. Íme a leggyakoribb bakik és tanulságok, hogyan kerüljük el őket:

• Túlzott mértékű kacsolás vagy lombtalanítás: Az egyik hiba az, amikor a kertész túlzásba viszi a hajtások eltávolítását, vagy véletlenül a kacsokkal együtt túl sok levelet is letör. Ne feledjük, hogy a paradicsomnak is szüksége van elegendő lombfelületre a fotoszintézishez, ez biztosítja az energiát a termések növekedéséhez. Ha a kacsolás során szinte az összes oldalhajtást és ezzel együtt jelentős levéltömeget távolítunk el, a növény legyengülhet. Ennek jele lehet a megálló növekedés, a megpikkelyesedő, megégő terméshéj (napégés a túlzott kitárulkozás miatt), valamint a kisebb és kevesebb paradicsom. Ne kopasszuk le teljesen a növényt! Mindig maradjon rajta legalább 8-12 egészséges, kifejlett levél (főleg a felső régióban), amelyek táplálják a fejlődő bogyókat. Különösen a determinált (és féldeterminált) fajtáknál veszélyes a túlzott kacsolás: ha szinte minden oldalhajtást levettünk, alig marad termésképző hajtás, így a bokor jóval kevesebb paradicsomot érlel be. Irányelv: inkább csak a valóban felesleges hajtásokat távolítsuk el, és a növény lombozatának legalább a fele maradjon érintetlen a beavatkozás után is.

• A növekedési típus figyelmen kívül hagyása: Ahogy fent részleteztük, az egyik legsúlyosabb hiba, ha összekeverjük a folytonnövő és determinált fajták kezelését. Sok kezdő minden paradicsomot megkacsol, mert úgy hallotta, hogy ezt kell tenni. Ennek eredményeként a determinált (bokor) paradicsomoknál radikálisan visszaesik a termés – előfordul, hogy csak néhány paradicsom fejlődik azokon az ágakon, amiket meghagytak, miközben a növény többi részét lecsipkedték. Ezzel szemben, ha valaki egy folytonnövő paradicsomot nem kacsol egyáltalán, az pedig kezelhetetlen, beteges dzsungellé válhat, amely tele van apró zöld paradicsommal még ősszel is. Megoldás: Minden esetben tájékozódjunk a fajta növekedési típusáról már a palánta ültetése előtt. Olvassuk el a tasak leírását vagy kérdezzünk utána. Folytonnövőnél tervezzük be a rendszeres kacsolást; determináltnál pedig hagyjuk a növényt szabadon nőni, legfeljebb kis igazítással. Ha bizonytalanok vagyunk, figyeljük a növény habitusát: ha azt látjuk, hogy minden hajtás végén virág jelenik meg (bokros forma), akkor ne bántsuk nagyon a kacsokat. Inkább maradjon fenn egy-egy kacs, minthogy letörjük azokat az ágakat, amelyekről később kiderül, hogy virágot hoztak volna.

• Rossz időzítés és következetlenség: Gyakori hiba, hogy valaki túl sokáig halogatja a kacsolást, majd egyszerre próbálja meg rendbe tenni az elburjánzott növényt. Ilyenkor már nehéz felismerni, mi volt az eredeti főhajtás, és melyik a kacs; ráadásul a növény addigra sok energiát fektetett a mellékhajtásokba. Ha ilyenkor radikálisan visszavágjuk, az sokkot okozhat a növénynek. Sokkal jobb tehát a folyamatos, apró beavatkozás a szezon során, mint a ritka, drasztikus metszés. Az is gondot okozhat, ha valaki rendszertelenül kacsol: például csak akkor tör pár kacsot, amikor épp eszébe jut, majd hetekig nem. Ez a növény számára összevissza terhelést jelent. Tartsunk fenn egy ütemtervet – például jelöljünk ki egy napot a héten (pl. szombat reggelente), amikor végigjárjuk a paradicsomokat. Így a növény hozzászokik a ritmushoz, és a kertész figyelmét sem kerülik el az új hajtások.

• Higiéniai mulasztások, eszközhasználati hibák: Ha metszőollót vagy kést használunk, komoly hiba lehet a nem megfelelő eszközhasználat. A tompa vagy rozsdás olló roncsolja a szárat, és lassú sebgyógyulást eredményez. Ez nem csak a kórokozóknak nyit kaput, de a növény számára is nagyobb stressz. Ügyeljünk mindig az eszközeink állapotára: az olló legyen éles és tiszta. A másik tipikus mulasztás a fertőtlenítés hiánya. Egy vírusos vagy baktériumos betegség (pl. baktériumos hervadás, dohánymozaik vírus) könnyedén átvihető a növényi nedvekkel. Ha fertőzött növényen használjuk az ollót, majd azonnal egy egészségesen, átvihetjük a kórokozót és akár egy egész állományt megfertőzhetünk rövid idő alatt. Ezt elkerülhetjük, ha minden metszés után fertőtlenítjük a pengéket, vagy legalább növényenként egyszer. Kertben ez talán túlzásnak hangzik, de üvegházban alapszabály. Alternatív megoldás, hogy több ollót forgatunk (amíg egy fertőtlenítőben ázik, addig másikat használunk felváltva). Ne feledkezzünk meg a saját kezünk tisztaságáról sem: ha puszta kézzel kacsolunk, időnként töröljük le vagy mossuk meg a kezünket, különösen, ha gyanús tünetű növénnyel találkoztunk. Így a betegségek terjedését minimálisra csökkenthetjük.

• A hajtások összetévesztése és téves eltávolítás: Mint már szó volt róla, előfordulhat, hogy véletlenül a főhajtást vagy egy virágzó ágat törünk le ahelyett, hogy a kacsot távolítanánk el. Ez a legfiatalabb palántákon vagy nagyon buja növényeken a legkönnyebben megeshet, amikor áttekinthetetlen a hajtásrendszer. A főhajtás véletlen letörése (főleg folytonnövő fajtánál) azzal jár, hogy a növény nem nő tovább felfelé, gyakorlatilag determinálttá válik onnantól. Ezt korrigálhatjuk ugyan egy erős kacs felnevelésével (amennyiben van még), de időveszteség és terméskiesés lép fel. A virágfürt letörése vagy levágása pedig egyértelmű közvetlen termésveszteség – azon a fürtön nem lesz paradicsom. Az ilyen hibák megelőzése érdekében mindig legyünk figyelmesek kacsolás közben. Ne kapkodjunk: mielőtt törünk vagy vágunk, nézzük meg, hová csatlakozik az a hajtás. Ha a főszár csúcsán van bimbó, azt semmiképp ne bántsuk. A legjobb, ha még fiatal korban alakítjuk ki a növény formáját – amikor az első kacsok megjelennek, döntjük el, melyik marad és melyik megy. Így később nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy bizonytalanul kelljen választani több megvastagodott ág közül. Ha mégis megtörtént a baj (letört a vezérhajtás vagy egy fürt), ne essünk kétségbe: a paradicsom rugalmas növény. Hagyjunk meg egy megfelelő oldalhajtást, amely átveheti a főszerepet, és a növény folytatni fogja a növekedést oldalirányban. A terméskiesést pedig próbáljuk meg pótolni jobb gondozással a megmaradt részeken.

• Elhanyagolt utógondozás: Végül hiba lehet az is, ha a kacsolás után nem igazítjuk meg a növény kötözését vagy nem távolítjuk el a földön maradt letört hajtásokat. A lelógó, kitört csonkokat esetleg rendezni kell, nehogy a szél kicsavarja a növényt a karóból. A földön heverő nyesedék pedig csigákat, rovarokat vonzhat, illetve gombatelepeknek adhat alapot. Szánjunk tehát pár percet a kacsolást követően a rendrakásra és növényeink átvizsgálására. Ilyenkor észrevehetünk más problémákat is (pl. tetűtelepek a levelek tövén), amiket időben kezelhetünk.

A paradicsom kacsolása kulcsfontosságú művelet mind a hobbikertészkedésben, mind a profi termesztésben. Bár eleinte aprólékos munkának tűnhet, a befektetett energia sokszorosan megtérül: szebb, nagyobb terméseket, egészségesebb növényeket kapunk eredményül. A siker titka a fajtaismeret, a rendszeresség és a precizitás. Tartsuk szem előtt a növény igényeit – se túl keveset, se túl sokat ne avatkozzunk be –, és akkor paradicsompalántáink meghálálják a gondoskodást.

Akár szabadföldön egy kis lugasban nevelünk néhány tő paradicsomot, akár egy nagy fóliasátorban sorakoznak a növényeink, a kacsolás szakszerű elvégzésével gazdagabb és hosszabb ideig tartó termésnek örülhetünk. Legyünk türelmesek és következetesek: figyeljük a paradicsomainkat, és időben cselekedjünk, így a bő termés garantált (Paradicsom kacsolás és locsolás – videó – kert.tv)!

Gyakori kérdések a paradicsom kacsolás témában (GYIK szekció) – 20 kérdés + rövid válasz

1. Mi az a paradicsom kacsolás és miért fontos?
A hónaljhajtások eltávolítása, hogy a növény ne pazarolja az energiát felesleges hajtásokra. Így nagyobb, egészségesebb termést hoz.

2. Minden paradicsomfajtát kacsolni kell?
Nem. Csak a folytonnövő fajtákat kell rendszeresen kacsolni.

3. Hogyan ismerem fel, melyik hajtás a kacs?
A levél és főszár találkozásából nő ki. Általában kisebb és gyorsan fejlődik.

4. Milyen gyakran kell kacsolni a paradicsomot?
Hetente egyszer ajánlott. Így a kacsok még zsengék és könnyen eltávolíthatók.

5. Melyik napszakban érdemes kacsolni a paradicsomot?
Reggel, száraz időben. Ilyenkor a növény turgoros és kevesebb a fertőzésveszély.

6. Mi történik, ha nem kacsolom a paradicsomot?
A növény elburjánzik, sok apró termést hoz és könnyebben megbetegszik.

7. Melyik fajtákat nem szabad kacsolni?
A determinált (bokor) paradicsomokat. Ezek oldalhajtásai is termést hoznak.

8. Kézzel vagy ollóval érdemes kacsolni?
Friss hajtást kézzel, vastagabbat steril ollóval. A kézi módszer gyorsabb és kevésbé roncsol.

9. Mire figyeljek, ha metszőollót használok?
Legyen éles és fertőtlenített. Tompa ollóval sérül a növény.

10. Hogyan lehet megelőzni a fertőzéseket kacsolás után?
Száraz időben dolgozzunk és kerüljük a sebfelületek nedvesedését. Ollót fertőtlenítsük növényenként.

11. Lehet-e gyökereztetni a kitört kacsokat?
Igen. 10 cm körüli egészséges kacs vízben könnyen meggyökerezik.

12. Mekkora kacsokat kell eltávolítani?
5–10 cm-nél kisebbeket. Így kisebb a seb és gyorsabb a gyógyulás.

13. Mi a különbség a főhajtás, a virág és a kacs között?
A főhajtás felfelé nő, a virág fürtszerű, a kacs levelek tövéből nő oldalirányba.

14. Kell-e kacsolni a paradicsomot szabadföldön?
Folytonnövőt igen, bokor fajtát nem. A kezelhetőség és egészség miatt is fontos.

15. Kell-e kacsolni a fóliás vagy üvegházi paradicsomot?
Igen, minden folytonnövőt. Zárt térben a sűrű lomb különösen problémás.

16. Melyik fajtát lehet két-három szálra nevelni?
Folytonnövő vagy féldeterminált fajtákat. Általában az első kacsot meghagyják második szárnak.

17. Miért lesz apróbb a termés kacsolás nélkül?
Mert a növény túl sok fürtöt nevel egyszerre. Az energia így megoszlik.

18. Hogyan okoz termésveszteséget a helytelen kacsolás?
Ha virágos vagy termő hajtást törünk le, kevesebb paradicsom fejlődik.

19. Hogyan lehet helyrehozni, ha letört a főhajtás?
Egy egészséges oldalhajtást hagyj meg, az át tudja venni a növekedést.

20. Mit csináljak a kacsolás után visszamaradt növényi részekkel?
Gyűjtsd össze és komposztáld vagy dobd ki. Ne hagyd a tövek körül, mert fertőzhet.

További források a témában:

1. Sokan termesztenek otthon paradicsomot, de erre nem figyelnek: itt rontják el – Agrárszektor.hu (2024.06.14) (Sokan termesztenek otthon paradicsomot, de erre nem figyelnek: itt rontják el) (Sokan termesztenek otthon paradicsomot, de erre nem figyelnek: itt rontják el)
2. A paradicsom kacsolása – Fontosabb, mint gondolnád – Magunk Útján Blog (2025) (A paradicsom kacsolása – Fontosabb, mint gondolnád | Magunk útján) (A paradicsom kacsolása – Fontosabb, mint gondolnád | Magunk útján)
3. Ezért érdemes kacsolni a paradicsomot – Agrofórum Online (2024.05.23) (Ezért érdemes kacsolni a paradicsomot) (Ezért érdemes kacsolni a paradicsomot)
4. A hajtatási paradicsom ápolása – Pro Agricultura Carpatika (2024.04.13) (A hajtatási paradicsom ápolása – Pro Agricultura Carpatika) (A hajtatási paradicsom ápolása – Pro Agricultura Carpatika)
5. Üvegházban termesztett paradicsom – Yara Hungária, szaktanácsok (Üvegházban termesztett paradicsom | Yara Hungária)
6. Milyen fajtát válasszak, hogy nyártól őszig teremjen a paradicsom? – Agrofórum Online, szaktanácsadás (Milyen fajtát válasszak, hogy nyártól őszig teremjen a paradicsom?)