Emlékszem, amikor először próbáltam meg mohát ültetni az erkélyemre. Kiválasztottam egy árnyékos sarkot, és a tőzegmohát ültettem el. Az első hetekben kicsit aggódtam, hogy nem fog megnőni, de ahogy a hónapok teltek, egy gyönyörű zöld szőnyeg alakult ki, ami azóta is örömet okoz nekem minden nap.

A moha a kertben – teljes útmutató hobbikertészeknek és profiknak

A moha a kert világának egyik legősibb és legkülönlegesebb lakója. Sok hobbikertész bosszankodik miatta, amikor átveszi a gyepszőnyeg helyét, mások viszont rajonganak érte mint dekoratív, természetközeli elemért. Te mint kertész biztosan találkoztál már mohával – legyen az a pázsitban, a sziklakerted árnyékos szegletében, vagy akár egy látványos beltéri mohafalon.

Ebben az útmutatóban részletesen áttekintünk mindent, amit a moháról tudni érdemes.

Barátságos hangvételben, de szakmailag megalapozottan beszélünk a moha típusairól és szerepéről, gyakorlati tanácsokat adunk a moha telepítéséhez vagy épp eltávolításához, és kitérünk a haladó technikai tudnivalókra is profi kertészek számára.

Olvasd végig cikkünket, hogy megtudd többek közt:

• Milyen különböző mohafajtákkal találkozhatsz a kertben és a lakásban?

• Hogyan illeszkedik a moha az ökoszisztémába, és milyen előnyei vagy hátrányai vannak a kertben?

• Mit tehetsz, ha mohásodik a gyeped, és hogyan távolíthatod el a nem kívánt mohát környezetbarát módon?

• Hogyan nevelhetsz vagy telepíthetsz mohát dekorációs céllal – például egy japánkertben vagy egy beltéri mohafalon?

• Milyen speciális igényei vannak a moháknak, és milyen haladó technikák léteznek a gondozásukra, szaporításukra?

Moha típusai és jellemzőik

A „moha” szó alatt valójában több ezer különféle apró növényfajt értünk, amelyek a világ szinte minden táján előfordulnak. A kertészetben azonban néhány fő kategóriát különböztetünk meg attól függően, hol és milyen célból találkozunk velük. Ismerd meg a leggyakoribb moha-típusokat és azok jellemzőit:

Kerti moha

A kerti moha gyűjtőfogalom azokra a mohafajokra, amelyek a szabadban, a talajon vagy kövek felszínén nőnek. Ezek a mohák gyakran maguktól telepednek meg a kert árnyékos, nyirkos részein – például a fák alatt, sziklakertekben vagy a talajon, ahol más növények nem élnek meg. A kerti mohák általában alacsony növésű, puha tapintású növények, amelyek zöld szőnyegszerű bevonatot képeznek.

Jellemzőjük, hogy nincs valódi gyökerük: apró szálakkal kapaszkodnak a talaj felszínéhez, és az egész testükön keresztül veszik fel a vizet és tápanyagokat. A kerti moha lehet tudatosan betelepített díszítőelem (például egy árnyas japánkertben), de lehet spontán megjelenő növény is, mely a kert természetességét fokozza.

Gyepmoha (pázsitmoha)

Gyepmoha alatt a pázsitban, gyepben megjelenő mohákat értjük. Sok kerttulajdonos számára ez bosszantó probléma: a fű helyett a gyep foltokban mohásodni kezd. A gyepmohák többnyire laposan terülnek el a talajon, és nagyon sűrűn nőnek, így kiszorítják a füvet ott, ahol megtelepszenek.

Gyakori fajtái közé tartoznak a vékony szálú, világoszöld mohák, amelyek a nedves és savanyú talajú, árnyékos kertrészeken érzik jól magukat. Fontos tudni, hogy a moha megjelenése a gyepben általában azt jelzi: a fű számára kedvezőtlenek a körülmények (például sűrű, levegőtlen talaj, tápanyaghiány, túlöntözés vagy árnyék).

Maga a gyepmoha nem élősködik a füvön és nem betegíti meg azt, csupán ott növekszik, ahol a fű nem boldogul. Jellemzője, hogy nedves időben élénkzöld és puha, száraz időszakban pedig elszáradtnak, barnásnak tűnhet – de a következő eső után újra kizöldül.

Dekorációs moha

A dekorációs céllal felhasznált moha többféle formában jelenhet meg. Ide soroljuk azokat a természetes vagy szárított mohákat, amelyeket díszítésre használnak a kertben és a lakásban. Például virágkompozíciókban, floráriumokban (üvegedényes mini kertekben) gyakran alkalmaznak száraz mohát talajtakaróként vagy hangulati elemként.

A dekorációs moha lehet erdőben gyűjtött mohapárna, amit aztán a kert egy másik pontjára helyezünk át egy szikla tetejére vagy bonsai táljába. Emellett a modellezők, makettkészítők is kedvelik a szárított mohát, mert élethűen utánozza a lombos növényzetet kicsinyítve.

Ezek a mohák általában igénytelenek: a szárított moha tartós állapotban van, a friss, élő mohapárnát pedig rendszeres párásítással kell csak nedvesen tartani, ha díszítő funkcióval helyezzük el valahol.

Stabilizált moha

A stabilizált moha egy különleges dekorációs anyag, amely élő növényből készül, de már nem tekinthető élőnek. A stabilizálási eljárás során a frissen gyűjtött mohából eltávolítják a nedvességet, és egy speciális, glicerines oldattal helyettesítik azt. Ennek eredményeképpen a moha megtartja puha, rugalmas állagát és természetes zöld színét anélkül, hogy öntözni vagy napfénynek kitenni kellene. A stabilizált mohát előszeretettel használják beltéri dekorációkhoz: mohafalakhoz és mohaképekhez (nagy függőleges faliképek vagy falburkolatok, melyeket teljesen moha borít), illetve egyéb kompozíciókhoz.

Előnye, hogy teljesen karbantartásmentes – nincs szükség fényre, vízre vagy tápanyagokra, hiszen a moha „alvó” állapotban van.

Évekig változatlan marad, ha megfelelő környezetben tartják. Fontos azonban tudni, hogy stabilizált mohát kizárólag beltéren érdemes használni. Kint a szabadban az időjárás viszontagságai (eső, fagy, tűző nap) hamar tönkreteszik, mert a növényi részek kezelése ellenére lebomlanak szélsőséges körülmények között. Beltérben viszont akár 5-10 évig is szép marad.

A stabilizált moha érzékeny a nagyon száraz levegőre: ha 40% alá csökken a páratartalom, a mohafalak kissé keménnyé, törékennyé válhatnak (ilyenkor nem szabad piszkálni őket). Normál szobai páratartalom mellett viszont megőrzik lágyságukat.

További gondozást nem igényelnek, legfeljebb néha egy portalanítást – például finom portörlővel vagy gyenge fokozatra állított hajszárítóval lefújva a felületüket.

Beltéri élő moha

Beltéri élő mohának nevezhetjük azokat a mohakompozíciókat vagy telepítéseket, ahol valóban élő mohát tartunk zárt térben. Ilyen lehet például egy mohafal élő növényekkel (nem stabilizált változat), egy nedves terrárium mohákkal beültetve, esetleg egy különleges dísztárgy, például kokedama (japán mohagömb), ahol a növény gyökérlabdáját élő moha borítja.

Az élő mohák beltéri tartása azonban kihívást jelent, mert a lakások többségében nem adott a folyamatosan nedves, párás, félárnyékos környezet, amit a mohák szeretnek. Ha szeretnél a lakásban élő mohát nevelni, ügyelned kell arra, hogy:

• Rendszeresen spriccelj vagy párásítsd őket, hogy ne száradjanak ki. Egy zárt floráriumban ez könnyebben megoldható, mert abban magas marad a páratartalom.

• Biztosíts számukra közvetett fényt. Az ablak közelében, de tűző naptól védve tartsd a mohás kompozíciót, mert a hirtelen felmelegedés és erős napsütés árt a moháknak.

• Használj megfelelő aljzatot (szubsztrátumot), például tőzegmoha alapú keveréket vagy nedvszívó anyagokat, hogy a mohapárnák alatt nedves maradjon a közeg.

• Szellőztess néha: a túl pangó levegő és állandó nedvesség kombinációja penészedést okozhat. Időnként engedj friss levegőt a mohákhoz, vagy ha terráriumban vannak, hagyd egy kis időre nyitva a tetejét.

Beltéri élő moha kompozíciókkal gyönyörű természetsarkot varázsolhatsz a lakásba, de számolj vele, hogy ezek folyamatos törődést igényelnek a stabilizált mohával szemben.

A moha szerepe

A mohák nemcsak érdekes kinézetű növények, de fontos ökológiai szerepet is betöltenek a természetben és bizonyos értelemben a kertben is. Először is, a mohák úttörő növények: kopár felszíneken (például sziklákon, kőzeteken) elsőként tudnak megtelepedni, mert nincs szükségük vastag talajra. Azáltal, hogy a moha megtelepszik, lassan elkezdi felhalmozni a port, szerves anyagokat, ami idővel talajjá alakul – így előkészíti a helyet más növények számára. Ezzel a folyamattal a mohák részt vesznek a talajképzésben.

Másodsorban a moha kiváló vízmegkötő. A mohatelepek szivacsként szívják magukba a csapadékot: saját testsúlyuk többszörösét képesek vízből tárolni. Ezt a vizet lassan engedik tovább a környezetbe, így mérséklik az eróziót és segítik, hogy a talaj egyenletesebben maradjon nedves. Egy meredekebb, erdős területen a mohapárnák védik a talajt a lemosódástól, a kertedben pedig a moha ott is képes életben maradni, ahol a talaj már csontszáraz lenne – azáltal, hogy minden páracseppet összegyűjt.

A mohák élőhelyet biztosítanak számos apró élőlénynek is. Ha megfigyelted már a mohás talajt közelről, láthattad, hogy apró rovarok, atkák, esetleg csigák bújnak meg benne. A természetes kertekben a mohás részek hozzájárulnak a biodiverzitáshoz, sőt a kerti békák, szalamandrák is szívesen tartózkodnak a hűvös, nyirkos mohában napközben. Tehát a moha jelenléte növeli a kert ökológiai értékét.

Érdekesség, hogy a mohák a levegőből is képesek tápanyagokat felvenni. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szennyező anyagokat is megkötnek (például nehézfémeket, porokat), emiatt gyakran használják őket a levegőminőség indikátoraként. Ahol sok moha nő fáknak a törzsén vagy a talajon, ott általában tisztább, páradúsabb a levegő. Egyes vizsgálatokban a városokban kihelyezett mohacsomókat elemezve követik nyomon a légszennyezettség alakulását.

Ökológiai szerepükhöz tartozik még, hogy a mohák részt vesznek az oxigéntermelésben is, akárcsak bármely más fotoszintetizáló növény. Bár méretük miatt nem ők fogják termelni a legtöbb oxigént a kertedben, a sok apró mohanövény összességében hozzájárul a friss levegőhöz.

Emellett a vastag moharéteg szigetelő hatású lehet – például erdei talajon segít megtartani a talaj hűvös mikroklímáját nyáron, télen pedig valamelyest védi a fagyoktól.

Moha a kertben: előnyei és hátrányai

Felmerülhet a kérdés: örülj vagy harcolj a moha ellen a kertben? A válasz nem fekete-fehér, hiszen a moha jelenlétének vannak előnyei és hátrányai attól függően, hogy mit szeretnél a kertedtől.

A moha előnyei a kertben:

• Természetes szépség és hangulat: Egy mohával borított kerti kő vagy faág meseszerű, erdei hangulatot áraszt. Az árnyékos kertrészeken a moha élénkzöld szőnyege feldobja a látványt ott, ahol a fű vagy más növény már nem maradna meg. Japánkertekben kifejezetten értékes díszítőelem, mert az időtlenség és nyugalom érzetét kelti.

• Nincs nyírási igény: Ha például a gyep helyett mohapázsitot szeretnél valahol (mondjuk egy árnyékos sarokban), azt sosem kell nyírni, ellentétben a fűvel. Mindig alacsony és rendezett zöld felületet ad nyírás nélkül is.

• Jó talajtakaró: Ahol moha nő, ott kevésbé sarjadnak ki gyomok, mert a moha összefüggő szőnyege elfoglalja a talajt. Ráadásul a moha nem veszi el más növények elől a tápanyagot a talajból, hiszen nincsenek valódi gyökerei mélyen a talajban.

• Puhaság és kedvesség: Mezítláb járva a mohán igazán kellemes, puha érzés (sokkal kevésbé szúr, mint a száraz fű!). Ha gyerekek szaladgálnak a kertben, a mohás foltokra bátran ráléphetnek, puha “párnák”.

• Alacsony gondozási igény bizonyos helyeken: A moha alapvetően ott marad életben, ahol jól érzi magát, és nincs szüksége trágyázásra, rendszeres öntözésre sem annyira, mint a pázsitnak. Egy természetes stílusú kertben a mohapárnák maguktól is eléldegélnek sok évig.

A moha hátrányai a kertben:

• A gyep esztétikáját ronthatja: Ha a célod egy makulátlan, egységes gyepfelület, akkor a foltokban előbukkanó moha zavaró lehet. Sokan a mohát a gyep “ellenségének” tartják, mert foltos, egyenetlen látványt nyújt, ha vegyesen van jelen fűvel.

• Rejtett talajproblémákra utal: A moha megjelenése sokszor egy probléma tünete (pl. rossz vízelvezetés, savanyú talaj, tömörödött talaj). Tehát ha ész nélkül eltávolítod a mohát, lehet, hogy magát a problémát hagyod kezeletlenül, ami később más formában (például gyomokkal vagy a fű ismételt pusztulásával) újra gondot okoz.

• Csúszóssá teheti a felületeket: A köveken, járdalapokon megtelepedő moha esős időben csúszóssá válhat, ami balesetveszélyes lehet. Hasonlóképp a fahidakon, teraszdeszkákon a mohabevonat nem kívánt csúszásveszélyt okoz.

• Terjedhet nem kívánt helyekre is: Bár a moha lassan terjed, ha nagyon elégedett a körülményekkel, egyszer csak azt veheted észre, hogy újabb felületeket vont be. Például áttelepszik a sziklakerti növényeid közé vagy a kerti utakra.

• Nem terhelhető, sérülékeny: A mohával borított felület – szemben egy erős gyepfűvel – nem bírja a rendszeres taposást, igénybevételt. Ha például csak moha borítaná a talajt és sokat járkálsz rajta, a moha kikopik, megsínyli. Ezért nem alkalmas mindenhová, például sportolásra használt pázsitnak nem.

A moha inkább ott előnyös, ahol természetes hangulatot szeretnénk, és nem bánjuk, hogy a fű helyett zöld mohaszőnyeg borítja a talajt. Viszont ahol funkcionálisan gyepre vagy tiszta burkolatra van szükség (játszótér, kocsibeálló, járda), ott a moha jelenléte hátrány lehet.

A következő szakaszokban megnézzük, miért is alakul ki moha bizonyos helyeken, és hogyan tudod szabályozni a jelenlétét.

A moha életfeltételei: terjedése, fény- és vízigény

Ahhoz, hogy megértsd, miért van vagy nincs moha a kertedben, érdemes tisztában lenni a moha életfeltételeivel és szaporodásával. A mohák egészen eltérően viselkednek, mint a virágos növények vagy a fű.

Szaporodás és terjedés: A moha spórákkal szaporodik, amelyek a mohák apró spóratartó tokjaiból szóródnak szét. Biztos láttál már a mohapárnákon vékony kis szárakat apró kapszulákkal a végükön – ezek a spóratartók. Amikor a kapszula kinyílik, a spórák kiszabadulnak és a szél vagy a víz továbbviszi őket. Ha találnak megfelelő nedves felületet, ott kicsíráznak és új telepet hoznak létre.

Emellett a moha vegetatívan is terjed: ha egy darabka mohapárna leszakad és nedves helyre kerül, abból is tovább nőhet a moha. Így terjed például a kertedben is: kis moharészecskék, spórák kerülnek át egyik helyről a másikra (cipőtalpon, kerti szerszámon, esővízzel lemosva egy fáról stb.), és az alkalmas helyeken megtelepszenek.

Fényigény: A legtöbb kerti moha a félárnyékos, árnyékos helyeket kedveli. Mivel nincs védelmet nyújtó vastag viaszréteg a levelein (mint sok szárazságtűrő növénynek), a tűző nap gyorsan kiszárítaná. Ezért tipikusan ott látsz sok mohát, ahol kevesebb a napsütés – például északi fal tövében, sűrű lombú fák alatt, épületek árnyékában. Vannak azonban kivételek: egyes mohafajok bírják a napot, ha folyamatosan elég nedvességhez jutnak.

Például tőzegmohát (Sphagnum) a tőzeglápokon nyílt napos területeken is találsz, de ott a talaj állandóan vízzel telített. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy mohák ott terjednek el, ahol a fényviszonyok gyengék a fű vagy más növények számára, így nincs konkurencia és a nedvesség sem párolog el túl gyorsan.

Víz- és páraigény: A moha imádja a nedvességet. Mivel gyökér híján közvetlenül a környezetéből (eső, pára, harmat) veszi fel a vizet, csak addig aktív, amíg elég vizet talál. Amikor a környezet kiszárad, a mohapárna is „kiszárad”: összezsugorodik, pihenő állapotba kerül. Ilyenkor nem pusztul el feltétlenül, csak inaktív. Az első kiadós párás esős idő ismét életre kelti. Ezt talán megfigyelted: egy hosszú száraz nyár után barnás a moha, de ősszel az esők hatására újra kizöldül.

Tehát a mohának nem is annyira a folyamatos vízborítás a fontos, hanem a magas páratartalom vagy a rendszeres vízutánpótlás. Szereti, ha a környezete mindig kicsit nyirkos. Ezért nő például jobban az év hűvösebb, csapadékosabb szakaszaiban, és nyáron visszahúzódik. A kertben ahol az öntözőrendszer finom porlasztva öntöz sokat, ott is előnyt élvez a moha.

Tápanyag és talaj: A moháknak nincs nagy tápanyagigényük. Sőt, kifejezetten a tápanyagszegény közeget kedvelik. Olyan helyeken jelennek meg, ahol a talaj savanyú és nem túl termékeny – például erdei avar alatti humuszos talajon vagy kimerült pázsitföldben. A moha a talaj pH-jára is érzékeny: a legtöbb moha a savanyú közegben érzi jól magát (pH 5-6 körül), míg a pázsitfű fajok a semlegesebb talajt kedvelik.

Ez megmagyarázza, miért látsz gyakran mohát savanyú talajú kertekben vagy fenyőfák alatt (a fenyőtű lehullva savanyítja a talajt). A moha gyorsan jelzi a talajviszonyokat: ahol megtelepszik, ott valószínűleg nem ideálisak a körülmények az igényesebb növényeknek.

A moha akkor terjed el, ha van elég nedvesség/pára, nem túl erős a napsütés, a talaj inkább savanyú és szegényes, és a konkurens növények (például fű) nem fejlődnek jól. Ezek ismeretében könnyebben kitalálhatod, hogyan ösztönözheted vagy gátolhatod a moha növekedését a kertben – attól függően, hogy éppen azt szeretnéd, hogy több moha legyen, vagy azt, hogy kevesebb.

Moha telepítése és gondozása különböző körülmények között

Lehet, hogy épp ellenkezőleg, nem irtani, hanem telepíteni szeretnél mohát a kertedbe dekorációs céllal. Egy szép mohapárna a sziklakertben vagy a kerti tó szélén nagyon hangulatos tud lenni. Az alábbiakban arról lesz szó, hogyan telepíts mohát tudatosan, és hogyan gondozd, hogy szép maradjon.

Moha telepítése a kertben: A legegyszerűbb módszer, ha van valahol a közelben (akár a saját kerted egy másik sarkában) egy egészséges mohapárna, amiből át tudsz ültetni. Egy késsel vagy lapos szerszámmal óvatosan alányúlva emelj ki egy darab mohát a talajával együtt. Az előkészített új helyen lazítsd fel kicsit a talajt a felszínen, simítsd rá a mohapárnát, és enyhén nyomkodd le, hogy jól érintkezzen a talajjal.

Ügyelj rá, hogy az új helyen is hasonló körülményeket kapjon (árnyék, nedvesség), különben nem fog megmaradni. Apró moha „szőnyegeket” lerakva sakktáblaszerűen akár nagyobb területet is benépesíthetsz – a kis foltok idővel össze fognak nőni.

Ha nincs kész mohád, próbálkozhatsz a híres “moha turmix” módszerrel is: szedj össze egy maréknyi száraz mohát (mondjuk egy erdőből, vagy akár virágboltban is kapható szárított moha dekorációnak), morzsold apróra, és keverd össze egy turmixgépben joghurttal, íróval vagy sörrel és egy kevés vízzel. Ezt a zöldes pépet kend rá arra a felületre, amit be akarsz mohásítani (például egy szikla, vagy a talaj egy árnyékos része).

Tartsd nedvesen a bekent felületet a következő hetekben – ha szerencséd van, a moha spórák kicsíráznak és megtelepszenek. Ez a módszer kísérletező kedvű kertészeknek való, és változó sikerű, de érdekes lehet kipróbálni.

Mohafalak és mohaképek telepítése: Erről külön szakaszban is szólunk majd részletesen, de ha élő mohafalat szeretnél, készülj fel rá, hogy kihívás. A függőleges felületen a moha csak akkor marad meg, ha folyamatosan nedves és megfelelő hordozóra van rögzítve.

Kis léptékben, mondjuk egy mohapanelt készíthetsz dróthálóra rögzített tőzegmoha segítségével: a hálót kitöltöd nedves tőzegmohával, felszínére telepítesz erdei mohadarabokat és árnyéktűrő kis páfrányokat, majd ezt a panelt függőlegesen felállítod egy keretben.

Napi szinten kell öntözni/párásítani, különben kiszárad. Nem véletlen, hogy a legtöbb beltéri “mohafal” valójában stabilizált moha – az élő verzió komoly fenntartást igényel.

Mire figyelj a telepített moha gondozásánál:

• Az állandó nedvesség a legfontosabb. Frissen telepített mohát akár naponta finoman öntözz (vagy spricceld be vízzel), hogy ne száradjon ki, amíg meg nem kapaszkodik. Később is öntözd rendszeresen, főleg száraz időszakban.

• Lehetőleg lágy vízzel öntözz. Az esővíz a legjobb, mert a mohák érzékenyek a vezetékes víz magas ásványi anyag tartalmára (a kemény vízben lévő mész lerakódhat a moha felszínén, és károsíthatja). Ha nagyon kemény a csapvized, gyűjts esővizet a moháidnak, vagy forrald fel és hűtsd vissza a vizet, mielőtt locsolod vele (így kicsit lágyabb lesz).

• Ne trágyázd a mohát! A moháknak nincs szükségük műtrágyára, sőt, a túl sok tápanyag csak a konkurens gyomoknak, algáknak kedvezne. Hagyhatod, hogy a lehulló falevelek bomlásából jusson némi természetes tápanyag, de ne szórj rá műtrágyát.

• Ősszel és tavasszal tisztítsd meg a mohapárnákat a rárakódott falevelektől, törmeléktől. Finom kézzel vagy seprűvel söpörd le a nagyobb leveleket, hogy a moha kapjon fényt és levegőt.

• Védd a közvetlen naptól: ha a telepített moha túl napos helyre került és látod, hogy szenved (kiszárad, kifakul), próbálj árnyékolni neki (ültess mellé magasabb növényt, tegyél naphálót ideiglenesen, stb.), különben nem marad meg hosszú távon.

Különböző körülmények között más-más lehet a siker esélye. Egy árnyas, párás kertben szinte magától is elterjed a moha, csak adj neki időt és ne zavard nagyon a talajt. Egy városi, száraz mikroklímájú kertben viszont küzdeni kell érte, hogy megmaradjon a moha – oda talán jobb is stabilizált mohát tervezni dekorációnak, vagy beletörődni, hogy a moha csak a locsolórendszer árnyékos sarkaiban fog túlélni.

Mohásodás okai és megelőzése a gyep​

Egy nedves, árnyékos gyepben gyakran megjelenik a moha – ahogy a fotón látható fehér gombák is jelzik a talaj magas nedvességtartalmát. A mohás gyep puha tapintású, de sok kertész számára problémát jelent, mert a fű helyét veszi át. Noha a moha nem pusztítja a füvet közvetlenül, jelenléte arra utal, hogy a gyep körülményei nem ideálisak a fű számára.

A mohával benőtt gyep sokak számára ismerős kihívás. De miért mohásodik a pázsit, és hogyan előzhető meg? Több oka is lehet annak, hogy a moha átveszi az uralmat a fű felett:

• Árnyék és fényhiány: Ha a gyeped fölé az évek során megnőttek a fák, bokrok, és a korábban napos pázsit nagy része árnyékba került, a fű megritkul, a moha pedig kihasználja a helyzetet. Árnyékban a moha versenyképesebb.

• Tömörödött, levegőtlen talaj: A gyakori taposás, vagy egyszerűen a nehéz agyagos talaj idővel összeáll, kevés lesz benne a rés a levegőnek. A gyep gyökerei ezt nem szeretik, a moha viszont a felszínen is megél, és előnybe kerül. A gyakori fűnyírás és öntözés is hozzájárulhat a talaj tömörödéséhez a gyepben.

• Savanyú talaj: A pázsitfű fajok a semleges közeli pH-t kedvelik (6-7 közötti), míg a moha a savanyút. Ha a talajod pH-ja 5-6 vagy az alatt van, az kedvez a mohának. Ilyen pH-értéknél a fű tápanyag-felvétele is romlik, sárgulni kezd, a moha pedig vígan nő.

• Vízes, rossz drénázsú terület: Ahol gyakran megáll a víz (agyagos, pangó vizes talaj, vagy mélyebb fekvésű terület), ott a fű gyökerei fuldokolnak, a moha viszont jól bírja a nedvességet és oxigénhiányos környezetet. Hasonló a helyzet a túlöntözött gyepnél is.

• Tápanyaghiány: Egy elhanyagolt gyepben, amit sosem trágyáznak, a fű idővel legyengül, ritkul. A moha a tápanyagszegény környezetben is megél, a legyengült fű között utat talál magának.

Hogyan előzd meg a mohásodást? A fenti okok kezelésével:

• Gyepszellőztetés: Évente legalább egyszer, tavasszal (és erős mohásodás esetén ősszel is) érdemes gyepszellőztetést végezni. Ez egy olyan művelet, amikor egy gyepszellőztető gereblyével vagy géppel átfésülöd a gyepet, kiszedsz belőle minden elhalt növényi részt és mohát, és fellazítod a talaj felső rétegét. A moha kihúzgálása helyet csinál a fűnek, és a talaj is levegősebb lesz.

• Talaj pH-jának korrigálása: Ha a talaj savanyú, meszezz! A mész (kalcium-tartalmú talajjavító) segít emelni a talaj pH-ját, így kevésbé lesz barátságos a moha számára. Ezt ősszel vagy kora tavasszal szokás elvégezni, például dolomitpor vagy speciális gyepmeszező anyag kiszórásával. Mindig tartsd be az adagolási javaslatot, nehogy túl lúgossá tedd a talajt – a cél a kb. 6,5-ös pH.

• Talajlazítás, drénázs javítása: Ha pang a víz, próbáld meg elvezetni vagy felszívódóvá tenni. Áss be homokot a gyep talajába bizonyos helyeken, ahol gyűlik a víz, vagy alakíts ki minimális lejtést, hogy lefolyjon. A nagyon tömör talajt mélyebben is átlazíthatod speciális lyuggató eszközzel (aerátorral), amely 8-10 cm mélyen is kivesz földdugókat – ezt követően homokkal töltsd fel a lyukakat, ezzel javítva a talaj szellőzését és vízáteresztését.

• Kevesebb öntözés és magasabb fűvágás: Paradox módon a gyep túl intenzív gondozása (mindennapi öntözés, nagyon gyakori nyírás) is kedvezhet a mohának. A túl gyakran nyírt fű meggyengül, a mindig nedves talaj pedig a moha paradicsoma. Nyírd a füvet inkább magasabbra hagyva (legalább 5-6 cm-re), mert a hosszabb fű jobban árnyékolja a talajt és kevésbé enged teret a mohának. Öntözz ritkábban, de alaposabban, így a fű gyökere mélyebbre tör, viszont a talajfelszín nem lesz állandóan nyirkos.

• Árnyék csökkentése: Ha lehetséges, metszd meg a túl nagy lombú fákat, ritkítsd a bokrokat, hogy több fény jusson a gyepre. Az örökárnyékos részeket pedig fogadd el, hogy ott nem lesz szép fű – inkább alakíts ki ott más jellegű kertfelületet (például talajtakaró növényekkel, vagy akár hagyd meg a mohát és képezd ki szépen).

• Utánvetés és tápanyag: A gyepszellőztetés és talajjavítás után érdemes árnyéktűrő fűmagkeverékkel felülvetni a kopár részeket, hogy a fű újra besűrűsödjön, és a moha ne tudjon visszatérni. Adj a gyepnek tavasszal és ősszel lassú lebomlású gyeptrágyát is, hogy erősödjön. A jól táplált és egészséges gyep maga is visszaszorítja a mohát.

Fontos megjegyezni: a moha nem gonosz ellenség, csak a helyzet adta lehetőséget használja ki. Ha optimalizálod a körülményeket a fű számára, a moha háttérbe szorul. Ugyanakkor ha a kert adottságai miatt lehetetlen kiiktatni minden mohapárnát (pl. mély árnyék), akkor érdemes megfontolni, hogy ne háborúzz tovább ellene, hanem használd ki azt a kis zöld foltot, amit nyújt – mondjuk építs köré árnyékkertet páfrányokkal, hogy szép legyen a látvány.

Moha eltávolítása a kertből (mechanikus, vegyszeres, ökológiai módszerek)

Ha úgy döntesz, hogy meg szeretnél szabadulni a mohától valamelyik területen, több módszer közül választhatsz. Mindegyiknek van előnye és korlátja. Lássuk a leggyakoribbakat:

1. Mechanikus eltávolítás: Ez a legkézenfekvőbb – fogsz egy gereblyét vagy kaparót, és egyszerűen kikaparod, kiszeded a mohát a felszínről. Gyepben a gyepszellőztető gereblye kifejezetten erre való, amivel át is fésülöd a talajt. Járólapokról, kerti utakról egy erős sörtéjű seprűvel vagy kaparókéssel le lehet súrolni a mohát.

Mechanikus módszer előnye, hogy azonnali eredményt ad, vegyszermentes, és a kiszedett moha mehet a komposztra (igen, a moha lebomlik és jó humusz lesz belőle). Hátránya, hogy fáradságos lehet nagy területen, és nem nyújt végleges megoldást, ha a körülmények maradnak – a moha idővel visszanőhet.

2. Vegyszeres eltávolítás: Számos mohairtó szer kapható, leggyakrabban vastartalmú készítmények (pl. vas-szulfát vagy vas-gálic oldat formában). Ezeket a gyepre kijuttatva a moha rövid időn belül megfeketedik és elhal. A vas ugyanakkor a fű számára nem káros (sőt tápanyag), így a fű talán erőre kap mellette. Vegyszeres módszernél fontos a körültekintés: a mohairtó folyadék a térkövet, járólapokat megfoghatja (rozsdabarna foltokat hagyhat a vas miatt), ezért csak a gyepre öntözve használd.

Másik vegyszeres lehetőség a gyomirtó szerek használata, de a moha nem igazi gyom, a hagyományos gyomirtók nem mindig hatnak rá. Inkább speciális mohairtót válassz, ha a kémiai utat választod. A vegyszeres irtás hátránya, hogy nem környezetbarát, árthat a talaj hasznos szervezeteinek, és utána a moha maradványait akkor is érdemes eltávolítani.

Előnye, hogy nagy területen kevesebb munkával jár, mint kézzel kikapargatni minden mohát.

3. Ökológiai módszerek: Ha kerülöd a kemikáliákat, több barátságos praktika is van a moha ellen. Az egyik a talaj pH-jának emelése természetes módon – például szórhatsz fahamut a mohás felületre. A fahamu lúgos kémhatású, így rontja a moha életesélyeit, ráadásul káliumban gazdag, ami a fűnek hasznos. Ezt kora tavasszal érdemes, vékony rétegben elhinteni a gyepen.

Egy másik lehetőség az ecetes víz: 10 liter vízhez adj 2-3 dl háztartási ecetet, és locsold meg vele a köves járdán a mohát. Az ecet savassága hirtelen kiírtja a mohát a kövön – de figyelem, a talajba ne nagyon juttasd, mert átmenetileg savanyítja. Inkább csak burkolaton, ahol utána le lehet mosni. Egyesek a szódabikarbónás oldatra esküsznek (ami lúgos), ezt permetezik rá a mohára.

Az eredmény vegyszer nélkül is hasonló: a moha kiszárad és elpusztul. Végül a megelőzés is ökologikus: teremts kedvezőtlen körülményeket a mohának (ld. előző fejezet), így nem kell évente irtani.

4. Nagynyomású vizes tisztítás: Kerti járdákról, teraszról a magasnyomású mosóval (például Kärcher) is le lehet robbantani a mohát. Ez elég látványos és hatékony, bár a vízsugár a fugákból a homokot is kimoshatja, erre ügyelj. Gyepre nyilván nem alkalmazható, de kőfelületeken jó megoldás és vegyszermentes.

Bármely módszert is választod, fontos tudni, hogy a moha eltávolítása csak tüneti kezelés, ha a kiváltó okokat nem kezeled. Tehát utána mindig próbálj javítani a talajon vagy fényviszonyokon, különben pár hónap múlva újra kezdheted a műveletet. Néha a legjobb módszer a beletörődés: ahol úgyis reménytelen a fűnek, ott inkább békélj meg a mohával – legalább zöld.

Mohafalak és mohaképek (telepítés és karbantartás)

Az utóbbi években trenddé vált a mohafal és a mohából készült falikép a lakberendezésben. Ezek a különleges dekorációk közvetlenül a természetet viszik be az otthonokba vagy irodákba. Két fő típusukat különböztethetjük meg:

• Stabilizált mohafal vagy mohakép (tehát nem élő, hanem tartósított mohából készült).

• Élő mohafal (valódi növényekkel beültetett, élő installáció).

Stabilizált mohafal és mohakép:

Ezeknél, amint korábban említettük, valódi mohából indulnak ki, de azt kezelik (stabilizálják), így a kész fal már nem igényel gondozást. A kivitelezés általában úgy zajlik, hogy egy előkészített merev falapra vagy keretre rögzítik a stabilizált mohát ragasztóval. Gyakran különböző textúrájú és színű (zöld különböző árnyalataiban játszó, esetleg zuzmókkal, fakéreg darabokkal vegyített) stabilizált növényi elemeket kombinálnak, hogy művészi mintát alkossanak. Egy mohafal lehet egész falat beborító installáció, vagy csak egy képkeret méretű dekoráció.

Előnye, hogy nem kell locsolni, nem kell megvilágítani, hiszen a moha már nincs életben. Éppen ezért olyan helyre is teheted, ahol egy élő növény nem élne meg – például ablaktalan folyosóra, kevésbé megközelíthető falrészre. A karbantartása kimerül annyiban, hogy pár havonta leporolod (puha tollseprűvel, vagy hideg levegőt fújva rá, ahogy a szakemberek javasolják).

Figyelni kell a helyiség páratartalmára is: extrém száraz levegő (35% alatti relatív páratartalom) esetén a stabilizált moha kiszáradhat és törékennyé válhat, ilyenkor érdemes kicsit párásítani a szobát. Ám közvetlen vízzel permetezni nem szabad a stabilizált mohát, mert penészedhet – inkább a levegő nedvességét kell növelni.

Fontos még, hogy ezeket a dekorokat csak beltéren alkalmazzuk. Egy stabilizált mohakép kitéve az esőnek, napnak pár hét alatt fakul, illetve bomlásnak indulhat. Az optimális hőmérséklet is szobahőmérséklet (10-25 °C között). Ha ezeket betartod, a mohafalad nagyon hosszú ideig, akár 5-10 évig is gyönyörű marad.

Élő mohafal

Ez igazi különlegesség és kevésbé elterjedt, mert fenntartani jóval bonyolultabb. Egy élő mohafal lényegében egy zöldfal, ami főleg mohafélékből áll. Elkészítéséhez általában valamilyen porózus, víztartó közegre telepítik a mohákat (pl. filc anyag, tőzegmoha réteg, vagy habosított kerámia lap), amely függőlegesen fel van erősítve egy keretre. Szükséges egy öntözőrendszer vagy gyakori kézi spriccelés, hogy a moha folyamatosan nedves legyen.

Gyakran csepegtetőcsövek hálózzák be a panel tetejét, ami bizonyos időközönként végigfolyatja a vizet a falon. Emellett kell alulra csepegtetőtálca a lefolyó víznek. Fény igény is van: jellemzően növényneonokkal vagy LED lámpákkal megvilágítják a falat, hiszen beltérben kevés a szórt fény is a moháknak.

Egy jól működő mohafal csodás élő dísz, de gyakorlatilag olyan, mint egy akvárium vagy terrárium – napi szinten kell ellenőrizni a nedvességet, a fényeket időzítővel szabályozni, és olykor visszametszeni, tisztítani (pl. az esetlegesen megtelepedő algát, penészt lesikálni). Emiatt ezt inkább profiknak vagy kiállítóterekbe szokták telepíteni, nem átlagos otthoni körülmények közé.

Mohaképek és egyéb kreatív ötletek: Kisebb léptékben viszont akár otthon is barkácsolhatsz mohaképet stabilizált mohából – ehhez már kaphatók készletek, keretek és a kívánt színű stabilizált moha, amit ragasztópisztollyal kell rögzíteni. Ez egy kreatív hobbi is lehet. Élő mohaképet is létrehozhatsz például egy sekély üvegkeretben, amit mohával és miniatűr páfrányokkal ültetsz be és zárva tartasz, hasonlóan egy terráriumhoz. Ez lényegében egy falra akasztható floráriumként működik – nagyon mutatós, de figyelni kell rá, nehogy kiszáradjon bent a növény.

A mohafalak és mohaképek a modern dizájn és a természet találkozásai. Kertészeti szempontból a stabilizált moha könnyű út a zöld felülethez, az élő mohafal pedig egy magas szintű kihívás. Gondold át, mennyi törődést tudsz vállalni, mielőtt belevágsz egy mohafal-projektbe.

Moha szerepe japán kertekben és természetes kertek​

A mohának különös tisztelete van a japán kertművészetben. Japánban a tradicionális kertekben gyakran találni mohával borított talajt, sziklákat, fatörzseket. Ennek esztétikai és filozófiai okai is vannak:

• A moha az idő múlását és az állandóságot szimbolizálja. Egy mohával bevont kő olyan benyomást kelt, mintha évtizedek, évszázadok óta ott feküdne zavartalanul. Ez a nyugalom és örök természet hangulata, amit a japánkertek közvetítenek.

• A moha puha, sejtelmes megjelenése tökéletesen illik a zen kertek minimalizmusához. Sok zen buddhista templomkert híres a gyönyörű mohaszőnyegeiről – például Kiotóban a Saihō-ji, ismertebb nevén a “Mohatemplom” kertje, ahol több mint százféle mohafaj él együtt egy hatalmas, puha szőnyeget alkotva.

• Praktikusan is, Japán párás, csapadékos klímájának köszönhetően a moha könnyen megmarad. A kertészek azonban segítik is: hagyják, hogy a moha természetesen betelepedjen, majd gondosan ápolják (gyomlálják közülük a gazokat, seprűvel tisztogatják).

• Gyakran kő lámpások, lépőkövek köré telepítik a mohát, hogy kiemelje azok formáját és lágy átmenetet képezzen az elemek között.

Ha te is kedveled a japán kertek hangulatát, a saját kertedben is kialakíthatsz egy “mini japán” részt. Ehhez hagyj egy árnyékos, nyugodt sarkot, ahol nem járnak gyerekek vagy kutyák. Ültess oda páfrányokat, törpe japán juhart, tegyél le néhány sziklát vagy lépőkőt. Várhatóan idővel megjelenik magától is a moha, de rá is segíthetsz az előző fejezetben említett telepítési módszerekkel.

A japánkertekben használt mohafajok közül van olyan, amelyik jobban bírja a napsütést is (pl. egyes szőrmoha fajok – latinul Polytrichum – amik Japánban is gyakoriak), de Magyarországon a telek száraz hidege miatt előfordulhat, hogy a moha télen megbarnul. Ezzel nincs gond: tavasszal az esők újraélesztik.

A természetes kertekben – amelyeket néha vadvirágos kertnek, erdei kertnek is neveznek – a moha szintén örömmel látott vendég. Itt nem harcolunk ellene, sőt, bátorítjuk, hogy nőjön ott, ahol szeretne. Egy erdei hangulatú kertben a moha ugyanúgy hozzátartozik a képhez, mint a kidőlt mohás fatörzs vagy a tobozok a talajon. Ha van a kertedben nedves, árnyékos zug, nyugodtan hagyd meg a mohát, ne kaszáld le. Párosíthatod más árnyékkedvelő növényekkel – a moha jól megfér például a harangvirágokkal, talajtakaró indás ínfűvel, erdei ciklámennel. Ezek a növények nem nőnek magasra, így a moha is kap fényt és a talaj is takarva marad.

A természetes kertekben a moha öngondoskodó módon viselkedik: ha megfelelőek a feltételek, magától szépen terjeszkedik. Ami fontos, hogy ne bolygasd feleslegesen a talajt, ne kapáld fel ahol moha van, és kerüld a vegyszerek használatát azokon a részeken. Így a kerted egy kis darab vadon maradhat.

Vannak, akik még tovább mennek: mohás járólapokat vagy köveket szándékosan hoznak létre – például egy betonlapot benedvesítenek és árnyékban tartanak, hogy mohás legyen, így az újonnan épült kerti út egyből régies, patinás kinézetet kap.

A japán kertekben és a természetközeli kertekben a moha érték, nem pedig kiirtandó gaz. Ez szemlélet kérdése: tekints a mohára úgy, mint a kerted egy kis ajándékára a természettől, ami különleges hangulatot teremt.

Gyakori hibák és problémák a mohával kapcsolatban

A moha gondozása vagy épp irtása kapcsán a következő gyakori hibákat szokták elkövetni a kertészkedők:

• Túlzott vegyszerhasználat a gyepben: Sokan évente többször is vegyszerhez nyúlnak a moha ellen (pl. vasgálicos permet), anélkül hogy utána javítanák a talaj állapotát. Ettől a fű talaja egyre savanyúbb és telítettebb vassal, ami hosszú távon akár káros is lehet, miközben a moha mindig visszatér. Hiba csak irtani és nem utána füvesíteni, talajt javítani.

• Rosszul időzített vagy túl durva mechanikus tisztítás: Ha a moha eltávolítását rosszkor végzed, kárt tehetsz a gyepben. Például nedves talajnál végzett gyepszellőztetés földtúrássá válhat, vagy ha túl mélyen szeded ki a mohát, a fű gyökereit is kitépheted. Mindig várd meg, míg a talaj kicsit szikkad, és utána óvatosan szellőztesd a gyepet.

• A moha összetévesztése más növénnyel: Néha előfordul, hogy amit mohának hisznek a kertészek, az valójában alga vagy zuzmó. Például a betonon, falon megjelenő zöldes bevonat lehet alga, ami ellen másképp kell védekezni (napfény, szárítás segít). A fák kérgén lévő “moha” gyakran zuzmó – ami egyáltalán nem károsítja a fát, és lesikálni is felesleges, mert úgyis visszanő. Fontos felismerni, mivel van dolgunk, mielőtt irtani kezdenénk.

• Stabilizált moha “öntözése”: Előfordul, hogy valaki nincs tisztában azzal, hogy a falon lévő dekorációja stabilizált moha, és elkezdi locsolni, spriccelni, mert azt hiszi élő. Ezzel sajnos penészedést és a moha rothadását idézheti elő, hiszen a stabilizált moha nem tűri a közvetlen vizet. Mindig tájékozódj, hogy élő növény dekorációd van vagy sem – a stabilizált növényeket hagyni kell szárazon.

• Nem megfelelő moha kiválasztása telepítéshez: Haladóbb hiba, amikor valaki szeretne például mohás bonsait vagy japánkertet, és begyűjt az erdőből valami szép mohát, de az nem bírja a kertje klímáját. Például a mély erdőben talált faj lehet, hogy csak hűvös, állandó párában él meg, és a kertedben napszúrást kap. Mindig próbálj olyan mohát használni, ami hasonló körülmények közül jön ahhoz, amilyen helyre tenni akarod. Kísérletezhetsz több fajjal is, mire megtalálod, ami beválik.

• Túl száraz levegőn próbálkozni beltéri élő mohával: Sokszor hallani, hogy valaki nyitott tálban nevelt mohakertet szeretett volna a nappaliban, de pár hét után az egész kiszáradt. A hiba általában az, hogy nincs biztosítva a magas páratartalom. Zárt florárium vagy rendszeres permetezés nélkül a lakás levegője egyszerűen kiszárítja a mohát. Ezt megelőzheted, ha eleve zárható üvegbe tervezed az ilyen kompozíciót.

• A moha teljes eltüntetése, amikor nem is zavaró: Gyakori “hiba” inkább szemléleti: sokan reflexből irtják a mohát mindenhol, pedig lehet, hogy némelyik helyen békén is hagyhatnák. Például a kert egy távoli, árnyas sarkában lévő mohapamacsnak semmi baja nincs, sőt szép is lehet, mégis kipusztítják. Gondold át: tényleg zavar az a moha ott? Ha nem, nem muszáj harcba szállni ellene.

Ha ezeket a hibákat elkerülöd, sokkal sikeresebb leszel akár a moha nevelésében, akár az ellene való védekezésben. Mindig segítség, ha megérted a moha biológiáját és a kerted adottságait, így nem lesznek csalódások.

Haladó technikai ismeretek a mohákhoz

Ebben a szakaszban mélyebben belemegyünk néhány technikai részletbe, amelyek főleg a profi kertészeknek, kertépítőknek lehetnek érdekesek. Szó lesz a talaj kémhatásának beállításáról, a mohák szaporításának specializált módszereiről, a megfelelő szubsztrátumokról, laboratóriumi körülményekről és arról, hogy az egyes mohafajoknak milyen sajátos igényei lehetnek.

Talajsavanyítás és a talaj pH kezelése

A talaj kémhatása kulcstényező a moha előfordulásában. Sok esetben a kert talaját tudatosan savanyítják, ha mohakertet szeretnének létrehozni – vagy épp ellenkezőleg, meszezik, ha meg akarnak szabadulni a mohától. A haladó kertésznek érdemes tisztában lenni azzal, hogyan lehet finoman hangolni a talaj pH-ját:

• Mérések: Először is, mindig mérd meg a talaj pH-értékét, mielőtt beavatkozol. Egyszerű tesztkészletek kaphatók, vagy labormérésre is küldhetsz mintát. Mohák számára az 5,0-6,0 közötti pH ideális a legtöbb fajnak.

• Természetes talajsavanyítás: Ha például van egy kisebb terület, ahová mohát telepítenél, de a talaj túl lúgos (mondjuk pH 7 körül), akkor természetes úton is savanyíthatsz. Tegyél a talaj felszínére pár centi vastagon fenyőkéreg mulcsot vagy fenyőtűt, esetleg savanyú tőzegmohát (Sphagnum peat). Ezek bomlásukkal folyamatosan savanyítják a talajt. Egy 2-5 cm-es tőzegmoha réteg például hatásosan lejjebb viszi a pH-t hosszú távon. Locsolhatsz időnként enyhe ecetes vízzel is (pl. 4 liter vízhez 2 evőkanál ecet), de ezt inkább csak konténernél alkalmazd, a szabadföldi talajnál nagy mennyiség kéne belőle.

• Kémiai talajsavanyítók: Komolyabb pH-csökkentéshez használhatsz kéntartalmú anyagokat. Az elemi kén por alakban kijuttatva a talajban lassan kénsavvá alakul a baktériumok hatására, ezzel savanyít. Van továbbá ammónium-szulfát műtrágya, ami nemcsak nitrogént ad, de savanyít is. Ezekkel csínján kell bánni: a túl gyors savanyítás sokkhatás a talajéletnek és akár toxikus alumínium-felszabadulást is okozhat. Fokozatosan, kis lépésekben dolgozz, ha kémiához nyúlsz.

• Lúgosítás moha ellen: Ha meg a moha ellen akarsz küzdeni, akkor a dolomit őrlemény vagy égetett mész kijuttatása a hatásos. Egy haladó kertész tudja, hogy egyszerre csak kevés meszet szabad kijuttatni (pár dkg négyzetméterenként), mert a túlzott lúgosítás is gond. A céltartomány a pázsitnak 6,5 pH körül van – ezt igyekezz belőni. Figyelem: a meszezés és a kéntartalmú savanyítási eljárások ellentétes hatásúak, így sose keverd össze a területeket (más részen savanyítasz, más részen meszezel).

Mohakultúrák szaporítása és laboratóriumi tenyésztése

Nagyobb mennyiségű moha előállításához vagy speciális fajok beszerzéséhez olykor nem elég, hogy kimész az erdőbe gyűjtögetni. Haladó technika a mohák laboratóriumi körülmények közti tenyésztése:

• A mohákat lehet steril agar táptalajon spórából nevelni. Ehhez spórákat vagy mohadarabokat helyeznek steril Petri-csészékbe, agar-agar alapú, tápanyagszegény közegre. Megfelelő páratartalom és fény mellett a moha ott kihajt. Ezt kutatási célokra használják főleg, de nagy mennyiségű “tisztatörzsű” moha starter anyagot is lehet így szaporítani, amit aztán kiültetnek.

• A Szent István Egyetem dísznövénytermesztési tanszékén

További infók

• Bálint gazda: Tennivalók, ha mohásodik a gyep (balintgazda.hu)

• Horváth Csilla: Hogyan telepítsünk mohát? – Magyar Mezőgazdaság, 2018 (magyarmezogazdasag.hu)

• 24.hu – Sokszínű vidék: Mit tehetünk, ha moha nő a pázsiton? (sokszinuvidek.24.hu)

• Japánkert tudástár: A moha szerepe a japánkertben (japankert.eu)

• Mohalom blog: A stabilizált mohák gondozása (mohalom.hu)

• Kertlap.hu: Savanyú talajon fejlődő növények – Talajsavanyítás (kertlap.hu)

• AgrárOldal.hu: Mohagondok a kertben – A legjobb megoldások mohásodás ellen! (agraroldal.hu)