Cukorborsó vetése ,fajtái, ültetése, metszése és betegségei – Tippek a sikeres termesztéshez

Amikor először ültettem cukorborsót, izgatottan vártam a virágzását. A kertem tele volt élettel, és amikor a borsószemek megjelentek, az ízük annyira édes volt, hogy azonnal el kellett fogyasztanom őket! Azóta minden tavasszal elültetem, mert nemcsak finom, hanem a gyerekek is imádják szedni a friss borsót a kertből.

A cukorborsó a veteményborsó (Pisum sativum) egy különleges változata (convar. saccharatum), melynek nemcsak édes magjai, hanem zsenge hüvelye is fogyasztható. Hüvelye szélesebb, laposabb, és betakarításkor még nem fejleszti ki azt a pergamenszerű, rostos réteget, ami a kifejtőborsóknál később keményedik​.

Ennek köszönhetően a cukorborsót hüvelyestől élvezhetjük, ropogós, édes íze miatt igazi csemege a konyhában. Az alábbiakban áttekintjük a cukorborsó sikeres termesztésének alapjait – a talajelőkészítéstől és vetéstől kezdve a gondozási tanácsokon át a betakarításig – saját tapasztalatokkal és bevált praktikákkal kiegészítve, hogy bőséges termésnek örvendhessünk.

A cukorborsó termesztésének alapjai

Talajigény: A cukorborsó viszonylag könnyen termeszthető, a legtöbb kerti talajon kielégítően fejlődik​. Legjobban a jó vízáteresztő képességű, középkötött vályogtalajokat kedveli, amelyek humuszban gazdagok. Az enyhén meszes, semleges vagy gyengén lúgos kémhatású talaj ideális a számára​.

A szélsőségesen kötött agyag- vagy a nagyon homokos, tápanyagszegény talajt érdemes javítani ültetés előtt – előbbit homok, komposzt vagy aprított mulcs bedolgozásával lazíthatjuk, utóbbit pedig komposzttal, érett trágyával dúsíthatjuk a jobb víz- és tápanyagtartó képesség érdekében. Noha a cukorborsó a hüvelyesek családjába tartozik és gyökerein nitrogénkötő baktériumok élnek, amelyek gazdagítják a talajt, ez a tápanyag-feltáródás főként az utóvetemény hasznára válik​.

Tehát a bőséges saját nitrogénkészlet ellenére is meghálálja a jó tápanyaggazdálkodást: ősszel vagy kora tavasszal dolgozzunk be a talajba komposztot vagy szükség esetén komplex (kiegyenlített NPK) műtrágyát mérsékelt mennyiségben. Friss istállótrágya közvetlen alkalmazását viszont kerüljük, mert az túlzott lombnövekedéshez és gyengébb hüvelyképződéshez vezethet.

A cukorborsó különösen igényli a foszfort és káliumot – ezek segítik a gyökérképződést és a virágzást –, míg túlzott nitrogén utánpótlás nélkül is szépen fejlődik​. Így egy jó szerkezetű, közepesen tápanyagdús talaj biztosítja a legjobb indulást a növénynek.

Vetési idő: A cukorborsó az egyik legkorábban vethető zöldségünk, hidegtűrése kimagasló.

Már kora tavasszal, február végén – március elején elvethetjük, amint a talaj felengedett és művelhető​. A magok már 5 °C körüli talajhőmérsékleten csíráznak, a fiatal növények pedig az enyhébb talaj menti fagyokat (-2…-5 °C) károsodás nélkül átvészelik​.

Nem érdemes késlekedni a vetéssel, mert a cukorborsó a hűvös, hosszabb tavaszi nappalokat kedveli: ha túl későn vetjük (vagyis a nyári hőség és hosszúnappalos időszak közeledtével), a növény a lombfejlődés befejezése előtt virágot hoz, ami gyenge, csökkent terméshozamot eredményez​.

Ezért Magyarországon általában március folyamán ideális elvetni; április közepénél később már csak kockáztatva, vagy inkább őszi vetésre/áttelepítésre alkalmas fajtákkal próbálkozzunk.

A korai vetés előnye, hogy a betakarítás május végén – júniusban megtörténhet, így a helyére még vethetünk más másodnövényt a szezon hátralévő részére.

Ültetés módja: A cukorborsót mindig helyrevetéssel szaporítjuk, palántázása nem jellemző (érzékeny a gyökérbolygatásra).

A jól előkészített (felásott, porhanyósított és gyommentes) talajba húzzunk 3-5 cm mély vetőárkot. A vetés mélysége nagyjából 5-6 cm legyen – kötöttebb talajon inkább sekélyebbre (5 cm), laza homoktalajon mélyebbre (akár 7-8 cm) kerüljön a mag​. A szemeket vethetjük sorba, 1-1 magot kb. 5-8 cm-enként elhelyezve, vagy fészekbe (kis csoportokba) is 2-3 magot együtt, ez utóbbi esetben a fészkek egymástól 15-20 cm távolságra legyenek.

A sortávolság általában 25-30 cm – ennyi hely kell, hogy a később sűrű lombozatú növények ne árnyékolják be egymást és legyen elegendő levegő köztük​. Magvetés előtt érdemes a talajt beöntözni, vagy a magokat egy-néhány órára vízbe áztatni, így biztosítva a gyors és egyenletes kelést.

Vetés után gereblyézzük vissza a földet és óvatosan tömörítsük/nyomkodjuk le, hogy jó talaj-mag kontaktus alakuljon ki, majd ismét öntözzük meg enyhén a vetést.

Tipp: a folyamatos ellátás érdekében ütemezhetünk szakaszos vetést is: 2-3 hetente újabb sor(oka)t vetve meghosszabbítható a szedési szezon, így amikor az elsőként vetett tövek már leértek, a később vetettek még teremnek.

Támrendszer: A cukorborsó fajtától függően 50 cm-től akár 1,5-2 méter magasra is megnő, jellemzően magasabbra, mint a velő- vagy kifejtőborsó fajták​.

A magasra növő fajták számára támasztékot kell biztosítani, hogy a hosszú hajtások ne feküdjenek a földre. Már a vetéssel egy időben vagy nem sokkal utána helyezzünk ki a sorok mellé egyszerű támrendszert: például 1-1,5 m magas karókat vagy ágakat szúrjunk le a sor mentén, és húzzunk ki közöttük erős madzagot több szinten, vagy használjunk műanyag/kender hálót, esetleg fém kerítéshálót a borsó futtatására.

A fiatal növények kacsai hamar rácsavarodnak a megtámasztást nyújtó objektumokra. Alacsonyabb (<60 cm) bokros fajták esetén a növények tömötten, sűrű sorban nevelve is megtartják egymást, de egy alacsonyabb (30-50 cm) háló itt is megkönnyíti a szüretet és javítja a légmozgást a lombozatban. Támrendszer nélkül a földre hajló szárak könnyebben megbetegednek és a termés is piszkos lesz vagy megrohad, ezért érdemes erre odafigyelni.

Gondozási tippek a vegetáció során

Fény és hőmérséklet: A cukorborsó fényigényes növény – napos, világos helyen érzi jól magát​. Félárnyékban is megél, de kevesebbet virágzik és nyújtottabb hajtásokat hozhat. A kora tavaszi hűvös időjárást kedveli, optimális növekedési hőmérséklete ~16–19 °C​. A nyári kánikulát és tartós 25 °C feletti hőséget rosszul tűri: forróságban bár a lomb dús lehet, de kevesebb hüvely kötődik, a meglévő termés pedig apró maradhat vagy idő előtt beérik (megszorul).

Ezért is fontos a megfelelő vetésidő megválasztása, illetve forró időszakban a talaj takarása és öntözése (lásd lejjebb), hogy a gyökerek hűvösebben maradjanak.

Öntözés: A cukorborsó vízigénye közepes

Csapadékos tavasz esetén kis túlzással akár öntözés nélkül is megterem​, de az egyenletes fejlődés és bő termés érdekében érdemes figyelemmel kísérni a nedvességellátást. Kikeléskor és kezdeti növekedés idején fontos, hogy a talaj ne száradjon ki: ha nincs elegendő eső, tartsuk mérsékelten nyirkosan a talajt, különösen az egyenletes csírázás érdekében​.

A kikelt, megerősödött növények a rövidebb szárazabb időszakokat már viszonylag jól átvészelik – mélyre hatoló gyökerükkel valamennyi nedvességet fel tudnak venni –, de ezzel párhuzamosan erősen száríthatják a talajt maguk körül.

Száraz tavasz esetén tehát szükség lehet pótlólagos öntözésre: különösen a virágzás és hüvelykötés idején kritikus a megfelelő vízellátás. Ilyenkor, ha azt tapasztaljuk, hogy fonnyad a lombozat vagy túlságosan száraz a föld, mindenképp öntözzünk – ezzel segítjük a terméskötődést, és biztosan gazdag borsótermést takaríthatunk be​.

Az öntözést lehetőleg kora reggel végezzük, hogy a lombozat nappal gyorsan felszáradjon (ezzel megelőzve egyes gombabetegségeket). Kerüljük a túlöntözést és a pangó vizet, mert a borsó gyökere nem kedveli az átázott talajt – mindig győződjünk meg róla, hogy két öntözés között a felszín kiszikkadt.

A talajtakarással (pl. szalma vagy fűnyesedék vékony rétegével mulcsozva) megelőzhetjük a föld gyors kiszáradását és kiegyenlíthetjük a hőingadozást, de figyeljünk, hogy a takaróanyag ne érjen közvetlenül a hajtásokhoz, és csigák ne telepedjenek meg alatta.

Tápanyag-utánpótlás

Ha a talajt a vetés előtt megfelelően előkészítettük és komposzttal elláttuk, a növekedés során külön utánpótlásra csak szükség esetén van igény. Általában igaz, hogy a cukorborsó nem igényel további trágyázást a tenyészidőszakban, különösen ha a talaj amúgy is tápdús​. Túlzott nitrogén trágyázást mindenképp kerüljük, mert a borsó „megtrágyázza önmagát” – a gyökérgümőkben élő baktériumok folyamatosan kötnek meg nitrogént a levegőből a talajba.

A növény ennek egy részét hasznosítja, a maradék pedig gazdagítja a földet a következő kultúra számára​. Ha nagyon gyenge, sárguló hajtásokat látunk, vagy a talajunk kimondottan gyenge, akkor sekélyen bedolgozhatunk a sorközökbe egy kevés szerves trágyát (komposztált marhatrágya) vagy bio trágyaoldatot (pl. csalánlé, gilisztahumusz oldat) a virágzás előtt.

Alternatívaként kis mennyiségű foszfor- és káliumtúlsúlyos műtrágyát is adhatunk.

Ügyeljünk azonban, hogy a műtrágya szemcsék ne érintkezzenek közvetlenül a növény szárával vagy levelével (perzselhetik), és mindig beöntözés kövesse a kiszórást.

Talajápolás

A borsó sekélyen gyökerezik, ezért a kapálást óvatosan végezzük, hogy a gyökereket ne sértsük. Ugyanakkor a rendszeres gyomlálás és talajlazítás fontos: egyrészt mert a gyomok elszívhatják a nedvességet és tápanyagot a növény elől, másrészt mert az öntözések után hajlamos a talaj kérgesedésre, tömörödésre.

Finom kapálással vagy gereblyézéssel tartsuk lazán a talajfelszínt a sorok között, így biztosítva a gyökerek oxigénellátását.

Növénytársítás: A cukorborsó remekül beilleszthető a veteményeskertbe, számos zöldséggel és fűszernövénnyel jól együtt termeszthető. 

Kiváló társnövények számára például a levélzöldségek (fejes saláta, spenót), amelyek alacsony növésűek és hamar betakaríthatók – mire a borsó igazán nőni kezd, a saláta már kikerül, így nem versengenek egymással​.

Az aromás fűszernövények közül a menta, koriander is jó szomszédai; illatukkal egyes károkozókat távol tarthatnak​. Gyökérzöldségek közül a sárgarépa, retek is bevált páros a borsóval, ahogy a kabakosok és burgonyafélék közül az uborka, cukkini, burgonya vagy paradicsom is nyugodtan ültethető a közelébe​.

A káposztafélék (pl. brokkoli, karfiol, kelbimbó) kimondottan jó hatással vannak a borsóra, és fordítva​ – a borsó gazdagítja a talajt számukra, ők pedig árnyékolhatják a talajt a borsó tövénél. Ügyeljünk viszont a rossz szomszédokra is: a borsó nem tűri jól a hagymafélék közelségét, ezért a vöröshagymát, fokhagymát, póréhagymát lehetőleg ne közvetlenül a borsósor mellett vessük​. Ugyancsak kerüljük a borsó és a zsálya párosítását (akadályozhatják egymás fejlődését).

A vetésforgó szempontjából a borsó kitűnő elővetemény: utána a talajban maradó nitrogén és a fellazított talajszerkezet miatt szinte bármilyen más növény (főleg tápanyagigényesebb zöldségek vagy pl. káposztafélék) sikerrel követheti. Ugyanakkor ugyanarra a helyre csak 4-5 év elteltével vessünk ismét borsót vagy más pillangósvirágút, különben a talajban felhalmozódó kártevők, kórokozók visszatérően fertőzhetik az új állományt.

Gyakori betegségek és kártevők – felismerés és védekezés

A cukorborsó megfelelő körülmények között gyorsan nő és egészséges marad, de ahogy minden kultúrnövénynek, ennek is megvannak a jellegzetes kártevői és betegségei. Megelőzésképpen sokat tehetünk: tartsuk be a vetésforgót, a növénytársítási javaslatokat, és gondoskodjunk a jó kondícióról (kiegyensúlyozott tápanyag- és vízellátás).

A túl sűrű állomány kerülendő, mert a rossz szellőzés kedvez a gombás megbetegedéseknek – inkább ritkítsunk, kötözzünk fel, szükség esetén vágjuk ki a túlzsúfolt részeket. Kártevők közül az egyik legjelentősebb a zöldborsó-levéltetű (Acyrthosiphon pisum), mely kolóniákban telepszik meg a hajtások csúcsán és a levelek fonákján.

Szívogatása gyengíti a növényt, torzítja a friss hajtásokat, virágokat, súlyos fertőzés esetén a hüvelyek is deformáltak maradnak vagy lehullanak. Ráadásul a levéltetvek számos vírus (például mozaikvírusok) hordozói, így már kis létszámú jelenlétük is fertőzést terjeszthet. Védekezésképpen permetezzük le a telepeket enyhe szappanos vízzel vagy csalán főzetével, esetleg alkalmazzunk rovarölő bio-permetet (pl. neem olaj tartalmút) a korai szakaszban.

A levéltetű természetes ellenségeit (katicabogár, zengőlégylárva) is segíthetjük a kertben, hogy kordában tartsák a populációt. További gyakori károsító a borsóormányos vagy borsózsizsik (Bruchus pisorum), egy apró bogár, mely a borsószemekbe petézik. Lárvái berágják magukat a hüvelybe és kifejlődésük során felélik a szemek tartalmát, a termés lyukas, kukacos lesz. Ellene nehéz védekezni: a legjobb a megelőzés vetésforgóval és a fertőzött termés gondos eltávolításával.

A bagolylepkék hernyói (pl. akácmoly) szintén megrágják a hüvelyeket – erre apró bemeneti nyílások, rágásnyomok utalnak​. Ha ilyen kártételt tapasztalunk, a fertőzött hüvelyeket azonnal szedjük le és semmisítsük meg.

Talajlakó kártevők, mint a mocskospajor (különféle bagolylepke-lárvák gyűjtőneve) a fiatal növények gyökerét, szárát átrághatják a talajfelszín közelében – ellenük a talaj forgatása, tisztán tartása és szükség esetén talajfertőtlenítő alkalmazása lehet megoldás.

Nedves tavaszokon a csigák és meztelencsigák is kárt tehetnek a friss hajtásokban és levelekben; sörös csapdákkal, kézi gyűjtéssel, vagy szórt szerves csigariasztóval védekezhetünk ellenük.

Betegségek: A gombás betegségek közül a lisztharmat a leggyakoribb a cukorborsón: meleg, párás időben fehér, lisztes bevonat jelenik meg a leveleken és szárakon.

A fertőzött részek fejlődése visszaesik, súlyos esetben elszáradnak. Megelőzésként ügyeljünk a szellős növényállományra, és kerüljük a túlzott nitrogénellátást; a már kialakult betegséget kén tartalmú gombaölő szerrel vagy házi szódabikarbónás permettel lehet mérsékelni.

A peronoszpóra (borsóperonoszpóra) hűvösebb, csapadékos időben jelentkezhet: sárgászöld foltok a levelek színén, a fonákon pedig szürke-bíbor penészbevonat jelzi. Itt is az megelőzés a fő (vetésforgó, ellenálló fajták, permetezés réztartalmú szerekkel veszély esetén).

A talajban két fontos betegség lappanghat: a Fusarium gombák okozta gyökér- és szártőrothadás, valamint a különféle baktériumos hervadásos betegségek.

Ezek a növény sárgulásával, hervadásával járnak, gyakran foltosodással a levélen. Ha egy-egy tövet ok nélkül lankadni látunk, azt húzzuk ki: ha a gyökér barnult, rothadó, akkor fertőzés áll fenn – az érintett növényt távolítsuk el és semmisítsük meg. A talajt fertőtleníteni házikertben nem életszerű, de a helyén pár évig ne neveljünk pillangósokat.

Végül megemlítendő a borsórozsda, amely narancsbarna porzó telepeket képez a leveleken nyár vége felé; szerencsére ritkán okoz komoly gondot. Vírusos betegségek (borsómozaik vírus stb.) ellen a legjobb védelem a megelőzés: vírusmentes vetőmag használata, a levéltetvek elleni védekezés, és a fertőzés tüneteit mutató növények eltávolítása.

A cukorborsó betegségei és kártevői megfelelő odafigyeléssel kordában tarthatók​. A vegetációs időszak végén pedig mindig takarítsuk be maradéktalanul a növényeinket (ne hagyjunk kint besárgult szárakat, hüvely- és gyökérmaradványokat), és végezzünk talajforgatást.

Ezzel ritkítjuk a talajban áttelelő károsítókat, és egészségesebb alapot teremtünk a következő évi vetésnek​.

Személyes tapasztalatok és bevált praktikák

Több éves kiskerti cukorborsó-termesztés során volt alkalmam kitapasztalni, mi segíti elő a jobb terméshozamot. Az alábbiakban megosztok néhány bevált praktikát és személyes tapasztalatot:

• Áztatás vetés előtt: Úgy vettem észre, hogy a magok beáztatása jelentősen felgyorsítja a kelést. Én általában egy éjszakára langyos vízbe (vagy kamillateába) teszem a cukorborsó vetőmagját vetés előtt. A megduzzadt magok már néhány nappal korábban kibújnak, mint az áztatás nélküliek, így egységesebb lesz az állomány. Arra figyeljünk, hogy ha nedves magot vetünk, a talaj se legyen csontszáraz, nehogy visszaszáradjanak a csírák.

• Fokozatos vetés: A folyamatos szüret érdekében nálam bevált, hogy nem egyszerre vetem el az összes cukorborsót, hanem két-három részletben. Az első adagot március elején szórom el, a következőt kb. 2 hét múlva. Így a második vetésű sorok pont akkor kezdenek teremni, amikor az első vetés lassan kifut. Ezzel a trükkel kb. 1 hónappal tovább tart a friss cukorborsó-szezon a kertben. (Persze a nyár közepéig nem érdemes kitolni, az időjárás miatt – a leghosszabb szedési időszak nálam május végétől július elejéig tart általában.)

• Gyérítés és metszés: Ha túl sűrűn kel ki a borsó, tapasztalatom szerint jobb egy kicsit megritkítani a sort, hogy ne nyomják el egymást a növények. Én ilyenkor a leggyengébb hajtásokat tőből kimetszem, hogy a maradék 8-10 cm távolságra legyen egymástól. Ezzel megelőzhető a gombás betegségek egy része. A másik, amit megfigyeltem, hogy amikor a borsó eléri a támaszték tetejét, a tövek csúcsát visszacsípem. Ezt nem mindenki alkalmazza, de én azt vettem észre, hogy így a növény oldalsó hajtásokat hoz és inkább a hüvelyek növesztésére fordítja az erejét a további nyúlás helyett. Így kicsit bokrosabb lesz az állomány és könnyebben is szedhető.

• Támaszték időben: Fontos, hogy a futtató háló vagy karók már akkor a helyükön legyenek, amikor a borsó 5-10 cm magas. Egy évben elmaradt nálam a karózás időben, és később nagyon nehéz volt úgy odatenni a hálót, hogy a kusza szárakat ne törjem össze. Ha korán kitesszük a támasztékot, a borsó magától rá fog találni és szépen felfut, nem gubancolódik össze a földön. Ezen kívül én azt is szoktam csinálni, hogy a sor két oldalán is futtatom a növényeket (kétoldali megtámasztás), így nem dőlnek ki erősebb szélben sem.

• Mulcsozás és talajnedvesség: Különösen száraz tavaszok idején tapasztaltam, hogy sokat segít a talaj takarása. Amikor a palánták már ~15 cm-esek, vékonyan mulcsréteggel (pl. szalmával) borítom a sorközöket. Ez megőrzi a talaj nedvességét és hűvösen tartja a gyökérzónát, így kánikula esetén sem szárad ki olyan gyorsan a növény. Arra figyelek, hogy a mulcs ne érjen közvetlenül a szárakhoz, és csiga csalétkeket is kihelyezek, mert a nyirkos takarás vonzhatja a meztelencsigákat.

• Rendszeres szedés: A legfontosabb praktika: szedjük a hüvelyeket folyamatosan! Ha naponta járom végig a borsósort és leszedem az érett hüvelyeket, a növény újabb virágokat hoz és tovább termel. Ha viszont rajtahagyunk sok megérett hüvelyt, a növény „feladatát teljesítve” leállítja a virágképzést. Én igyekszem már zsengén, a magok kidomborodása előtt leszedni a cukorborsót – így a legédesebb, és roppanós marad. A leszedésnél két ujjal finoman le kell pattintani a kocsányról, vigyázva, hogy a vékony hajtást ne törjük.

• Magfogás: Végül egy takarékos szokásom: mindig hagyok néhány szép hüvelyt a száron teljesen beérni a szezon végén. Ezeket csak akkor szedem le, amikor már megszáradtak a növényen. Kifejtem a magokat, és száraz, hűvös helyen tárolom – így megvan a saját vetőmagom a következő évre. Fontos, hogy csak egészséges tövekről gyűjtsünk magot, és a betakarítás után a növényi maradványokat távolítsuk el, hogy a kártevők ne telepedjenek meg bennük.

Betakarítás és tárolás

A cukorborsó viszonylag rövid tenyészidejű növény; a vetéstől számítva fajtától és időjárástól függően körülbelül 8-12 hét múlva kezdhető a szedése​. Általában az első vetésű cukorborsót május végétől már lehet szedegetni, és június folyamán hozza a legtöbb termést.

A hüvelyeket fiatalon, zsengén érdemes betakarítani: akkor a legízletesebbek, amikor a bennük lévő szemek még csak éppen kezdenek duzzadni, de nincsenek teljesen kifejlődve (ilyenkor a hüvely még lapos vagy csak enyhén domború).

Ha túl sokáig hagyjuk a tőkén, a hüvely megvastagszik, a magok keményebbek lesznek, a belső pergamenréteg is kialakulhat, és elveszti azt a zsenge édességét, ropogósságát, amiért termesztjük.

Ezért a betakarítást naponta vagy kétnaponta végezzük a szezon csúcsán – gyakran találunk új, szedésre érett hüvelyeket. A legjobb a reggeli órákban szüretelni, amikor a levegő hűvös és a hüvelyek teltek (ilyenkor a legropogósabbak). A szedésnél egyik kezünkkel fogjuk meg a növényt, a másikkal törjük le a hüvelyt, hogy ne rántsuk ki vagy törjük meg a szárat.

Ügyeljünk, hogy az esetleg sérült, beteg hüvelyeket is eltávolítsuk. A szezonnak akkor van vége, ha a növény már nem hoz új virágot, a levelek sárgulnak – ilyenkor az utolsó hüvelyeket is szedjük le, még ha aprók is.

Betakarítás után a növénymaradványokat érdemes kihúzni vagy levágni. Sokan javasolják, hogy a gyökereket hagyjuk a talajban elrothadni (hiszen tele vannak megkötött nitrogénnel) – ezzel én is egyetértek, a szárakat tőből elvágva szoktam kihúzni, és a gyökeret bent hagyom a földben.

A leszedett cukorborsót azonnal fogyasszuk vagy hűtsük, mert a hüvelyek cukortartalma szobahőmérsékleten gyorsan bomlik, és az édes íz intenzitása csökken. Hűtőben a friss cukorborsó legfeljebb 4-5 napig tartható el minőségromlás nélkül​. Tegyük a hüvelyeket perforált műanyag zacskóba vagy tekerjük nedves konyharuhába/papírtörlőbe, és helyezzük a hűtő zöldséges rekeszébe – így lassíthatjuk a fonnyadást.

Nagyobb mennyiség esetén kiváló módszer a fagyasztás, amivel hosszú ideig megőrizhetjük a cukorborsót. A frissen szedett, zsenge hüvelyeket mossuk meg, tisztítsuk meg a végektől (ha van szálka a hüvely szélén, húzzuk le). Blansírozzuk rövid ideig: forrásban lévő vízbe dobjuk a hüvelyeket 3-5 percre, majd szedjük jeges vízbe vagy nagyon hideg folyó víz alá – ettől élénkzöldek maradnak​. Szárítsuk meg a hüvelyeket (csepegtessük le egy szűrőben vagy törölgessük le a vizet róluk), majd adagolva tegyük fagyasztózacskóba.

Igyekezzünk minél kevesebb levegőt a zacskóba zárni. Fagyasztva akár 12-18 hónapig is eltartható a cukorborsó minőségvesztés nélkül​. Felhasználáskor nem szükséges felengedni – forró vízbe dobva vagy serpenyőben azonnal megkezdhetjük a hőkezelését, így roppanós marad.

(Megjegyzés: a cukorborsót el is tehetjük üvegben, sós lében dunsztolva, mint a konzerv zöldborsót, de mivel a héja is benne van, ez a módszer kevésbé elterjedt; a fagyasztás kíméletesebben megőrzi az állagát és ízét.)

Cukorborsó felhasználási lehetőségek a konyhában

A cukorborsó sokoldalúan felhasználható a konyhában, hiszen zsenge hüvelye nyersen és főzve/sütve egyaránt ízletes. Néhány ötlet a hasznosítására:

• Frissen, nyersen: A zsenge cukorborsó hüvelyek nyersen is ehetők, kitűnő ropogtatnivalók. Felaprítva salátákba keverhetjük, vagy zöldségtálon, mártogatóssal kínálhatjuk. Édes, üde ízt és roppanó textúrát adnak, akár a gyerekek is szívesen elrágcsálják, mint egészséges snack.

• Párolva, köretként: A cukorborsót rövid ideig párolva vagy sós vízben főzve finom köret készíthető belőle. Vajon megfuttatva, kevés friss petrezselyemmel és fokhagymával ízesítve kiváló kísérője lehet sült húsoknak vagy halaknak. Fontos, hogy ne főzzük túl: csak addig hőkezeljük, míg élénkzöld marad és enyhén roppanós (ez 3-5 perc gőzölést vagy főzést jelent).

• Wokban, stir-fry ételekhez: A cukorborsó a keleti konyha kedvelt alapanyaga is. Gyorsan megpirítható wokban, szójaszósz, gyömbér és fokhagyma társaságában. Ropogós zöldség marad például egy csirkehúsos vagy tofu-s pirított zöldséges tésztaételben. Mivel gyorsan elkészül, a wokos ételeknél a főzés legvégén adjuk hozzá, és csak 1-2 percig süssük nagy lángon.

• Levesekbe, főzelékbe: A hagyományos borsóleves vagy zöldborsófőzelék cukorborsóval is készíthető, sőt ilyenkor egyszerűsödik a folyamat, hiszen nem kell fejteni. A zsenge cukorborsót hüvelyestől darabolva adjuk a leveshez/főzelékhez a főzés utolsó 5-10 percében. Gyorsan megpuhul, de a hüvelye egyben marad, érdekes állagot adva az ételnek. Különösen jól illik tavaszi zöldséglevesekbe, ragulevesekbe, de akár egy tejszínes cukorborsóleves is készülhet belőle, krémleves helyett betétként belefőzve a roppanós hüvelyeket.

• Tartósított formában: Ahogy fent említettük, a cukorborsót lefagyasztva eltehetjük télire, így a hideg hónapokban is élvezhetjük az ízét – például ünnepi levesekben vagy zöldségköretként. Kísérletezhetünk a cukorborsó savanyításával is: roppanós hüvelyei alkalmasak lehetnek enyhén édes-savanyú lében való eltevésre (hasonlóan a vegyes savanyúságokhoz). Fűszerekkel (kapor, mustármag, fokhagyma) jól pácolhatók, de fontos, hogy csak zsenge példányokat használjunk erre a célra. A saját eltevésű cukorborsó kiváló lehet salátákba vagy köretnek savanyúságként.

Végül ne feledjük: a cukorborsó nemcsak finom, de egészséges is – rengeteg rostot, vitamint (C-, K- és B-vitaminokat) és ásványi anyagot tartalmaz, fehérjetartalma is jelentős​. Akár frissen a kertből fogyasztjuk, akár kreatív ételek alapanyagaként használjuk fel, a cukorborsó termesztése mindenképp kifizetődő a konyhakertben.

Hivatkozások

1. Agrofórum Online – A cukorborsó termesztése. (Szakcikk) agroforum.hu

2. Megyeri Szabolcs kertészete – Borsó vetése és nevelése. (Kertészeti blog) megyeriszabolcskerteszete.hu

3. Zöldborsóinfo.hu – Zöldborsó vetése – lépésről lépésre. (Konyhakerti útmutató) zoldborsoinfo.hu

4. Hobbikert.hu – Mit ültessek a borsó mellé, ami nem árt, hanem használ neki? (Növénytársítási tanácsok) hobbikert.hu

5. Wikipédia – Borsó (Pisum sativum) szócikk: Fontosabb kártevői és betegségei​ hu.wikipedia.org

6. Agraroldal.hu – A borsó 3 leggyakoribb kártevője – így óvd növényedet. (Ismertető) agraroldal.hu

7. Édenkert.hu – Így terem rengeteget a borsó! (Konyhakerti tanácsok) edenkert.hu

   ​